66489. lajstromszámú szabadalom • Berendezés változó elektromos áramokat vezető vezetékekben föllépő energiaveszteségeknek csökkentésére

-váró külömbségeket idéz elő a feszültség amplitúdójában. Kiemelendő az is, hogy helyesen megválasztott tekercstávolság mellett a legkedvezőbb hatás elérésére nem lehetőleg nagy, hanem elegendően csekély ohmikus ellenállással kell birniok a tekercseknek, Thompson az ohmikus ellenállást helytelenül közönséges levezetési ellenállásnak tekintette, mely az induktív ellenállással párhuzamosan van kapcsolva; tehát nem ismerte föl, hogy az esetben, ha a mellékzárlatok ohmikus ellenállása a tekercsek induktív ellenállásához képest túl nagy, úgy a vezeték wattnélküli töltőáramainak lokalizálása nem jár eredménnyel, vagy pedig lehetetlen. A találmány alapjául szolgáló szigorú mathematikai számítás kapcsán kimutatható, hogy még azon föltevés mellett is, hogy a tekercsek effektív ellenállása a vezeték ellenállásával szemben gyakorlatilag elhanyagolhatóan csekély, akkor már a tekercsek helytelenül választott távolsága folytán sem lehet semmiféle eredményt elérni. A távbeszélés alkalmával átviendő legmagasabb 1500 frekvencia mellett, a vezeték csillapítása tekercsek nélkül kilométerenként kb. 0 033 és a hullámhossz kb. 34 km, ami kb. egyenlő a tekercsek távolságának kétszeresével. A tekercsek beiktatása után a csillapítás 0067-re emelkedett, vagyis a kétszeres értéket érte el és még ha a tekercsek induktív ellenállását helyesen választottuk volna is meg, vagyis tízszer oly nagyra vettük volna, mint ahogyan azt Tbompson előírta, a csillapítás még mindig kb. 0'032 ériéken maradna, vagyis alig volna kisebb, mint tekercsek alkalmazása nélkül. Azonban arra való tekintettel, hogy a tekercsek veszteségek nélkül egyáltalában nem alkalmazhatók, arra az eredményre jutunk, hogy 1500 frekvencia és a Thompson által előírt tekercstávolság mellett a csillapítást gyakorlatilag egyáltalában nem lehet csökkenteni. Az esetben is, hogy ha a frekvencia a távbeszélés alkalmával átviendő átlagos 950 rezgésszámnak felel meg, szintén nem csökken a csillapítás, még akkor sem, ha a Thompson-tekercsek ellenállásmentesek volnának, hanem ellenkezőleg még ekkor is kb. 0 033 'értékről 0'034 értékre emelkedik. Ha a tekercsek önindukciója, vagyis induktív ellenállása ez esetben a hullámhosszra való tekintettel úgy méreteztetik. hogy teljes kompenzáció áll be, akkor a Thompson által megadott 10 mérföldnyi tekercstávolság mellett az induktív ellenállás kerek számba 1'4-szer akkora, mint a Thompson-féle előírások betartásával. Emellett a csillapítás még mindig kilométerenként 0'031 tehát alig kisebb, mint a tekercsek alkalmazása nélkül. Ezen eredmények járulhattak hozzá ahhoz, hogy a Thompson-féle kapcsolást eddig hasznavehetetlennek tekintették. Mindenesetre azonban sokan hangoztatták, hogy a Thompson-féle eljárás gyakorlati alkalmazása lehetetlen. Az eljárás alkalmazását talán még az a körülmény is kizárta, hogy az a nézet uralkodott, hogy ezen eljárás mellett a legkedvezőbb esetben csupán egyetlen rezgés volna kedvezőbben tovavezethető. Később Roeber kisérlette meg a Thompson-féle vezeték alkalmazására szabályokat megállapítani. Roeber a Pupin-féle számítási módból indul ki, amidőn a Thompson-féle vezetéket közönseges egyenletes vezetékkel helyettesíti, mely egy meghatározott terhelési eset mellett, nevezetesen, ha a vezeték a fölvevő, vagyis lávolabbi végén rövidre van zárva, ugyanazon feszüllségelosztással bir a tekercsek bekapcsolási helyein, mint az adott Thompsonféle vezeték. Roeber azonban ezen, általa «aequivalensnek» nevezett vezeték számára hosszegységenként ugyanazt a kapacitást írja elő, mint amellyel az adott Thompson-féle vezeték bir és nem vette észre, hogy ezen előirás folytán az aequivalencia csupán a fönti speciális terhelési esetre áll fönn, míg az aequivalencia-eset a Pupin-féle vezeték elméleténél bármely