66467. lajstromszámú szabadalom • Lerakó szerkezet typografiai gépek számára

Megjelent 191ő. évi február lió 23-én. MAG*. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 66467. szám. IX/e. OSZTÁLYLerakó szerkezet typografiai gépek számára. MERGENTHALER SETZMASCHINEN-FABRltf G. M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1914 január hó 12-ike. Elsőbbsége 1913 január hó 16-ika. Tipográfia gépeknél, főleg matricaszedő és soröntő gépeknél a matricákat minden sor leöntése után, újra le kell rakni készlettár rekeszeikbe. E célból minden egyes matricafaj meghatározott jelzéssel van ellátva, mely azt szabaddá teszi, mihelyt a megfelelő készlettárrekeszekhez kerül, ahová lerakatik. Mivel aránylag nagyszámú egymástól különböző matricát kell lerakni, nagyszámú egymástól különböző lerakójelzésre van szükség. Ennek lehetővé tételére már rég javasoltak minden egyes matricának két egymástól független lerakó jelzéssel való ellátását és ezeknek két lerakószerkezettel akként való együttműködtetését, hogy az egyik jelzés az egyik lerakószerkezettel először is a matricákat csoportok szerint, ezt követőleg pedig a másik lerakójelzés a másik lerakószerkezettel az egyes csoportokat fajok szerint osztályozza. Ez a berendezés azonban nem bizonyult célszerűnek a matricáknak és a lerakószerkezeteknek azon komplikációja folytán, mely két-két lerakójelzés, illetve szerv elrendezéséből kiadódik. A gyakorlatban ezen okból csak az olyan lerakószerkezet bizonyult egyedül hasznavehetőnek, mely csak egy jelzéssel és csak egy lerakó szerkezettel bír, de melynél ezzel szemben ezen egyetlen lerakószerkezeten elrendezett megkülönböztető elemek száma nagyobb. A szokásos foganatosítási alak a matricán egy belső oldalain fogazott (rendesen Y-alakú) bevágás és egy megfelelően alakított sín elrendezésében áll, mimellett az egyes fajok szerinti megkülönböztetését a fogak különböző kombinációi eszközlik. Ennek az elrendezésnek megint az a hátránya, hogy az egyes fogak csak igen aprók lehetnek, hogy a szükséges fogszámot a matricán rendelkezésre álló korlátolt térben elhelyezhessük. Javasolták továbbá ezen hátrány kiküszöbölésére, a matricabevágás fogakkal ellátott, egymás felé fordított oldalain különböző fogkombinációk elrendezését, hogy ily módon a kombináció számára szükséges fogszám csökkentessék és a fogak nagyobbra legyenek méretezhetők. Ez a javaslat azonban a gyakorlatban azért kivihetetlen, mert a matricákat a lerakó rúd fölött való mozgásuknál a rúd, a különböző oldalokon elrendezett különböző kombinációk folytán, fölváltva az egyik vagy másik oldalon ejti le, minek