66453. lajstromszámú szabadalom • Készülék sinek kenésére

<!l) vezeték van a (t) vezetékkel elektromosan összekötve. Rendszerint az emelő az (x2) kontaktuson áll, a (14) kontaktusszerkezetet tehát a közuti kocsinak működtetnie kell, liogy az (sl) elektromágnes gerjesztessék. Az elektromágnes által vonzott (s) fegyverzet a szivattyú dugatytyúját lefelé nyomja, mire víz vagy olaj folyik ki a sínre, úgy amint azt az 1—8. ábrákra vonatkozólag leírtuk. Az (xl) kapcsoló emelő az (x3) kontaktusra is ráállítható úgy, hogy az áram a (t2) vezetéken és a (11) és (t) sodronyo.kon át közvetlenül folyhatik az elektromágneshez, mely elrendezés még külön mérési célokra is szolgál. A készülék üzemen kívül helyezésére — mikor kenésre nincs szükség — a kapcsoló emelőt a zérus helyzetbe hozzuk vagy pedig a kiolvadó patront a biztosítékból kiveszszük. Az átkapcsoló falra, rúdra vagy más helyen alkalmas helyzetben elrendezett zárt szekrényben rendezhető el. A 10—13. ábrákon föltüntetett szerkezeti kiképzésnél (a5) a sín és (b5) a sín mellett elrendezett kenőanyag-tartály. Ezen tartályban az (c5) szivattyú és az •((5) dugattyúszelep foglal helyet, mely utóbbi az (i5) cső útján egy nyomás alatt álló vízforrással van összekötve. Az (e5) szivattyú a tnrtuly feneke közelében kitorkoló (d5) szívócsővel és a (c5) kibocsátó szeleppel van ellátva. A (c5) és (15) szelepek a (g5) csőhöz vannak csatlakoztatva, melynek (gl5. g25) elágazásai a tartályon keresztül az (a5) sín hornyába torkolnak. A tartály (bl5) falán az (n5, nl5) vezetékek vannak megerősítve, melyek a függélyes irányban mozgatható (m5) rúd vezetésére szolgálnak, melyet az (nl5) vezetékre fölfekvő (r5) rúgó fölfelé hajt. Az {m5) rúd a tarlály hasi lé kán és a sínfej hasítékán keresztül hatol. A lábitót alkotó, leszerelhető (q5) süveg az (m5) rúd fölső részén a (p5) pecken van megerősítve úgy, hogy a süveg a sín hornyába belenyúlik. A (p5) pecek (13. ábra) hasítékolva van úgy, hogy a süveg eltávolítása után bajonettzár segélyével kulccsal hozható kapcsolatba (14., 15. ábra), miáltal a rúd emelhető és forgatható. Az (m5) rúd a vízszintes (o5) karral van ellátva és a szivattyú és az (f5) szelep függél}r

es dugattyúrúdjainak (k5) fejei ütközőket képeznek, melyek akkép elrendezett hasítékokkal vannak ellátva, hogy az (o5) emelőkar a hasítékok egyikébe vagy másikába befektethető. Hogy a sínt a tartályból olajjal vagy egyéb kenőanyag4al kenjük, az (o5) emelőkart úgy állítjuk be, hogy az — mint azt a 10. és 11. ábra mulatja — a szivatlyúdugattyú fejére támaszkodik. Ha kocsi robog el a síneken, akkor a kerekek a (q5) ütközőt, az (m5) rudat és a szivattyúdugattyúi lenyomják és a szivattyú a kenőanyagot a (g5, gl5 és g25) csöveken keresztül a sínlioronyba hajtják. Ha a sineket és a kerekeket csakis vízzel akarjuk öblíteni, akkor az emelőkar beállítását azáltal változtatjuk meg, hogy a (p5) pecket a (q5) süveg eltávolítása után a kulccsal kapcsolatba hozzuk, az (m5) rudat kissé megemeljük és körülforgatjuk mindaddig, míg az {o5) kar a szelepdugattyú (k5) fejébe nem ütközik, mire a rudat annyira lebocsátjuk, hogy az (o5) kar a szelepdugatt)ú fején lévő (15) hasítékba nem fekszik. A kocsi kerekei ekkor az (m5) rudat lefelé nyomják és az (15) szelepet nyílják úgy, hogy víz ürül a sín hornyába. Ha sem olajat, sem vizet nem használunk, akkor az (o5) kart úgy fektetjük, hogy az a dugattyúfejek egyikén sem fekszik föl. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés kanyarulatokban a sínek és a jármű kerekeinek önműködő kenésére, jellemezve a kettős (e) visszacsapó szeleppel ellátott (b) szivattyú és az (f) vízcsőhöz csatlakozó átmenő csatornával biró, rúgó állal megterhelt