66435. lajstromszámú szabadalom • Irányzókészülék légi járművek (főleg repülőgépek) lövedékledobó berendezéseihez

egyidejű elforgatása mellett, a (K) spirálrugó ellenállásának legyőzésével, történhetik, lehetőleg csökkentsük. Az (f3) körív hátán lévő szögbeosztásnak úgy kell elrendezve lennie, hogy, a (G) tolóka minden beállításánál, az ezen lévő mutatójel, ama szöget megadja, melyet az (oldalirányra vonatkoztatva középhelyzetében lévő) irányvonal a repülőgép közép hossztengelyével bezár, midőn a (G3) szelence leolvasójele a (h2) köríven elrendezett korrekturabeosztás nullpontjával áll szemközt és egyszersmind az (F, fl, F2) kézi emelő az (x) nyíl irányában annyira el van forgatva, hogy a (b2) menesztőpecek az (e2) kivágás (e3)-mal jelölt végéhez támaszkodik. Ama helyzet, melyet az (F, fl) emelőkar, az (F, fl, F2) kézi emelőnek a (b2) menesztőpecek ezen helyzetének megfelelő állásánál, elfoglal, az 1. és 5. ábrákon pontvonalkázottan van föltüntetve. Ha valamely mozgásban lévő repülőgépről egy lövedék ledobásával valamely céltárgyat eltalálni akarunk, tudvalevőleg, a ledobás pillanatában, a céltárgyra irányzott irányvonalnak a vízszintessel bizonyos meghatározott szöget kell bezárnia. E szög nagysága, mely szöget az alábbiakban röviden «dobási szögnek» fogunk nevezni, a mellékbehatásoktól, mint a széltől, a barométerállástól stb. eltekintve, csak a repülés sebességétől és a repülési magasságtól függ. A dobási szöget tehát, ismert repülési sebességnél és magasságnál, egyszerűen, pl. egy tabella segélyével megállapíthatjuk. A leírt készülék használatakor már most, a (gl, f4) hajtómű segélyével, a (G) tolókát úgy állítjuk be, hogy az ezen lévő mutatójel az (f3) köríven lévő szögbeosztásnak a dobási szögnek megfelelő beosztási vonalával jusson szemközt. Az esetleg szükséges korrektúrákat, a (g4, h3) hajtómű segélyével, a (h2) körívnek'á (G3) szelencéhez képest való elállításával, vesszük figyelembe. E beállítás folytán az irányvonal, ha az (F, fl) emelőkar a pontvonalkázottan föltüntetett szögállásba volna forgatva, a vízszintessel, föltéve, hogy a repülőgép közép hossztengelye — ami itt főfeltétel — a repülés közben, állandóan vízszintesen marad, olyan szöget zárna be, mely a beállított dobási szöggel, vagyis azon szöggel egyenlő, melyet a céltárgyra irányzott irányvonal a vízszintessel bezár, midőn a repülőgép a céltárgytól az ennek eltalálására alkalmas távolságba érkezett. Ha az irányvonalat, midőn a repülőgép még nagyobb távolságban van a céltárgytól, ez utóbbira irányozzuk, a vízszintessel olyan szöget zár az be, mely lényegesen kisebb a most említett szögnél. Az (F, fl) emelőkar tehát, általában, a pontvonalkázottan rajzolt batárállásától, az (x) nyíl irányával ellenkező irányban, oly nagy szögtávolsággal fog birni, hogy az (f5) kivágás (f6) határoló fölülete még nem támaszkodik a (B) tengely (b2) menesztő peckéhez. Ennek az az előnye, hogy az (F, fl, F2) kézi emelő, a (H, Hl) szögemelővel és a (J) irányzó távcsővel együtt, bizonyos határokon belül, teljesen szabadon elforgatható, ami az irányvonalnak a céltárgyra való beirányzását megkönnyíti. Mialatt a repülőgép a céltárgyhoz közeledik, a megfigyelő egyén, miközben az (F, fl, F2) kézi emelőt folytonosan az (x) nyíl irányában forgatja, az irányvonalat állandóan a céltárgyra irányozva tartja. Mihelyt a kézi emelő ezen elforgatása közben, az (f5) kivágás (Í6) határoló fölülete a (b2) menesztőpecekre támaszkodó helyzetbe jutott, a (B) tengely is követi a kézi emelő forgását és a (C) tengely, az (y) nyíl irányával ellenkező irányban, tehát a (D) löveg kikapcsolásának irányában elforog. Ha végül elérte a repülőgép a céltárgy eltalálására alkalmas távolságot és így a céltárgyra irányzott irányvonal a vízszintessel olyan szöget zár be, mely a beállított dobási szöggel egyenlő, akkor egyidejűleg az (F, fl) emelőkar is pontvonalkázottan rajzolt határhelyzetébe jutott és, ugyanezen pillanatban, a (D) lövedék ki-I kapcsolása is végbe megy. Ha most az