66420. lajstromszámú szabadalom • Légvezeték légi járművekre szerelt radiotelegrafiai állomások számára

közel egymáshoz igen sok drót van alkalmazva; ellenkezőleg, a légvezetéknek fölső vezetője és az alsó vezetőt képező járműváz között bizonyos távolságot kell fönntartani és kevésbbé fontos az a körülmény, hogy a fölső vezető sok drótból áll, mint az a' körülmény, hogy ezek a drótok a jármű fölött nagy magasságban vannak elrendezve. Ezek a röpülés- ésielektrotechnikai szempontok és tapasztalatok által indokolt körülmények a jelen találmányi gondolatnak megvalósítását az első pillantásra lehetetlennek tüntetik föl. Alaposabb vizsgálatok azonban azt igazolták, hogy a légi járműnél megkövetelt kis súlyra való tekintettel még megengedhető nagyságú áramforrás segélyével létesíthető küldő energiának fölvételére a röpüléstechnika szempontjából még megengedhető nagyságú árbocokra szerelt fölső vezető elégséges és megállapítást nyert az is, hogy a különböző szempontokból a legelőnyösebb az a fölső vezető, mely a légi jármű fölött, a tartófölületnek hosszával egyenlő magasságban van elrendezve. Ha ez a magasság lényegesen kisebb pl. a tartófölület hosszának harmadával vagy negyedével egyenlő, a hatáskör a magasságnak kisebbedésével gyorsan kisebbedik, pl. a megadott méreteknél az elérhető hatáskörnek egy kilenced, illetve egy tizenhatod részével egyenlő, tehát egy egész nagyságrenddel kisebbedik. Ha a fölső vezetőnek magassága lényegesen nagyobb pl. a tartófölület hosszának kétszeresével egyenlő, változó erősségű, lökésszerű szél esetében az árbocnak és a fölső vezetőnek végeire ható, a röpülést zavaró és hosszú forgató karokra ható szélnyomást a tartófölületeknek ellennyomása csak tökéletlenül egyensúlyozza vagyis a légi jármű nem bír kielégítő stabilitással. A találmány tehát lényegében abban áll, hogy a fölső vezetőt a légi jármű fölött, oly árbocon rendezzük el, melynek hossza a tartófölületek hosszának egy negyedénél nagyobb és azok egész hosszánál kisebb, tehát középértékben egy tartófölületnek hosszával egyenlő. A legtöbb esetben megfelel oly fölső vezető, mely az árbocnak csúcsától a járműnek végeihez pl. annak hátsó végéhez és tartófölületeinek végeihez vezetett egy-egy drótból áll; természetes azonban, hogy a fölső vezető sokféle más alakban is kiképezhető. A találmányt képező légvezetéknek létesítésénél nehézséget okoz az a körülmény, hogy a fölső vezetőt nemcsak a járműváztól kell elektromos tekintetben jól elszigetel ni, hanem lehetőleg el kell kerülni azt is, hogy a fölső vezetőnek közelében más, a járműváztól szigetelt vagy nem szigetelt fémes részek legyenek vagy annak közelébe ily részek juthassanak. Ezért a fölső vezetőt bordó árbocot a járművel az árbocoknál általánosan szokásos módon összekötni nem lehet. Ezen szokásos összekötési szerkezet helyett pl. a járművázban egy acélcső van azon a helyen és abban az állásban beépítve, ahol és amelyben az árbocot el kell helyezni vagyis körülbelül a légi járműnek súlypontjában és körülbelül függélyes vagy kissé hátrafelé hajtott állásban. Ezen csőnek fölső vége a tartófölület felé célszerűen kissé fölnyúlik és az oldalirányú igénybevételeket célszerűen a járműváznak fix pontjain megtámasztott támasztékok, előnyösen ugyancsak acélcsövek veszik föl. Ebbe a csőbe van a lehetőleg könnyű, szilárd és elektromos tekintetben szigetelő anyagból pl. bambuszból készült árbocnak alsó vége behelyezve, mely árboc akként van méretezve, hogy a szélnyomás és sebességváltozásoknál a tömegnyomatékok által okozott igénybevételeket lehetőleg saját szilárdsága következtében is fölvehesse. A légvezetéknek fölső vezetőjét képező drótok az árbocnak csúcsa és a tartófölületeknek végei között vannak kifeszítve úgy, hogy azok egyrészt szigetelve vannak a légi járműnek vázától, másrészt pedig az árboccsúcsnak és a tartófölületek végeinek viszonylagos elmozdulásait is követhetik; ebből a célból a fölső vezetőt képező drótokba elég hosszú, szigetelőanyagból készült Szálnyalábok vannak beiktatva. A vezető