66390. lajstromszámú szabadalom • Jégvédő takaró
Megjelent 1915. évi február ho 10-én. xMAGY. *i3?s KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 66B90. szám XVHI/c. OSZTÁLY. Jégvédő takaró. TISCHLER VICTOR MÉRNÖK ÉS SZABADALMI ÜGYVIVŐ WIENBEN. A bejelentés napja 1914 január hó 12-ike. Elsőbbsége 1913 január hó 14-ike. Jelen találmány olyan levehető takarókra vonatkozik természetes vagy mesterséges jégtömegeknek vagy efféléknek melegátadás vagy hősugárzás ellen való megvédésére, amely takarók az elszigetelendő tömeg fölött szigetelően ható levegőréteget létesítenek és tartanak fönn. Védő'takaróknak elrendezése vagy levegőrétegnek létesítése a takaró és jég között magukban véve már ismeretes dolgok. A találmány a takarónak oly módon való kiképzésében áll, hogy az a jégfölületre fektetésekor önműködőlég kimerevedik és a jég fölött egyenletes levegőrétegnek keletkezését külön alátétdeszkák vagy effélék alkalmazása nélkül a leggyorsabb és legegyszerűbb módon teszi lehetővé amellett, hogy lehető kevés helyen támaszkodik a jégre. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmánynak megfelelő jégvédőtakaró fölülnézete, a 2. ábra pedig annak keresztmetszete fölállított helyzetben. A 3. ábra egy fölgöngyölíthető takarónak hosszmetszetét az 1. ábra A—B vonala mentén a fölterítés alkalmával tünteti föl, míg a 4. és 5. ábrák a merevítést szemléltető metszétek. A takaró szövetsávok alkotta (1) szakaszokból áll, amelyek olyan anyagból készülnek, hogy a levegő hozzáférkőzését a jég fölszínéhez lehetőleg megakadályozzák vagy megnehezítik s amelyek alsó oldalukon merevítő (2) harántlécekkel vannak fölszerelve. Ezen harántlécek között a takarószakaszok hosszanti széleire vagy azok között elosztva akár egymáshoz képest eltoltan is (3) feszítőbordák vagy akár végigmenő (3a) deszkák vagy lécek úgy vannak fölerősítve, hogy a (3) feszítőbordák végei vagy a hosszirányban merevítőleg ható (3a) deszkák vagy lécek a fölgöngyölítés vagy föterítéskor megfelelően kiképezett, p. o. kihegyezett végeikkel a 3—5. ábrákon látható módon a (2) harántlécek oldalaihoz támaszkodnak és így a terítő besülyedését vagy lelógását megakadályozva, a terítő és a jég között egyenletes levegőréteget létesítenek. Eddigelé a védőterítők fölterítéséhez (4) alátétdeszkákva (1. az 1. ábra alsó bal sarkát) volt szükség, amelyek akármilyen gondosan is voltak elhelyezve, a terítő gyors fölterítését igen raeguehezítették, mihelyt valami kis divergencia volt közöttük. Azonkívül ezek az alátétdeszk&k aránylag nagy fölületen érintkeznek a jéggel s egyrészt könnyen ráfagynak, másrészt megszakítják a levegőréteget. Ezeket a hátrányokat a
