66379. lajstromszámú szabadalom • Fék emelőgépek számára

kel az (5) tengelyhez lehetőleg közel érnek és a (4) tengelytoldat párhuzamos fölületeivel való érintkezési pontjaik egymással átmérősen szemben fekszenek. A (2) hajtóelemeti a (12) toldat van elrendezve. mely a két (6) és (7) fékpofa közé fekszik. A működési mód a következő: Ha a berendezés nyugalomban van vagy • pedig ha a (2) hajtóelemet jobbra, az 1. ábra nyila irányában forgatjuk körül, a hajtóelem a (7) pofa (13) fölületéhez szorul és a tehertengely (3) fölületével ugyanazon (7) fékpofa (11) fölületére gyakorol nyomást, míg a másik oldalon (4) fölületével a (6) fékpofa (10) fölületére fejt ki nyomást. Ezáltal a fékpofák és a (8) fékkerék között elreteszelődés áll be, minek folytán a teher fölemeltetik. Ha ellenben a (2) Jiajtóelemre az ellenkező irányban húzást fejtünk ki, a (12) toldat a (7) fékpofa (13) fölületétől eltávolodni törekszik és ezáltal a fékpofák szorító nyomásának csökkenése áll be úgy, hogy a teher a (2) hajtóelem forgásának megfelelelően lefelé sülyed. A (6) és (7) fékpofák fölső fölületei, melyekhez a teher tengelyének (4) fölülete és a (12) toldat egyik fölülete támaszkodnak, domború fölülettel vannak kiképezve. Amint nyilak által a rajz jelzi, ezen fölületekből ós a (7) fékpofa (13) fölületéből kiindulva bizonyos reakcióerők lépnek föl, melyek egymást hegyes szögben metszik. Ha ezen szög eléggé hegyes, ezáltal azt érjük el, hogy a (7) fékpofa nagy erővel szoríttatik kifelé a (8) fékgyűrű belső fölületéhez, még pedig oly irányban, mely lényegében a sugár irányaban fekszik. Ha a (11), (1.0), valamint a (13) és (14) fölületeket, amint a rajzon föl van tüntetve, bizonyos görbülettel képezzük ki, azon előnyt érjük el, hogy a szomszédos fölületek között nem csúszó, hanem gördülő mozgások jönnek létre, úgy, hogy még a fék gyakori fölhasználása e3etén sem jöhetnek létre káros mozgásterek. A (3), (11), valamint a •<4) és (10), fölületek között beálló csekély elhasználódások nem idéznek elő megázorulásokat és reakciónyomások által a tehertengelyre kifejtett forgató nyomaték emelő kíirja még akkor sem változik meg, ha szabad mozgásterek lépnek föl. Ennek folytán a fékhatás a teher hatásával állandóan arányban marad. A foganatosítást úgy is lehetne eszközölni, hogy a (4), (3), fölületeket nem közvetlenül a tehertengelyen képezzük ki, hanem ezen tengelyre szerelt gyűrűkön vagy efféléken. Ezen esetben csak arról kell gondoskodnunk, hogy ezen a tengelyre illesztett elemek és a tehertengely között a kapcsolás merev legyen, hogy tehát a ráillesztett elem külön mozgást ne végezhessen. Ezen szerkezet azon előnyt is nyújtja, hogy mozgatható közbenső elemek, melyek az erőt a fékpofákra kell, hogy átvigyék, tökéletesen elkerültetnek. A 3. és 4. ábrán az 1. és 2. ábra részeinek megfelelő alkotórészek ugyanazon számmal vannak megjelölve. Ezen elrendezés az 1. és 2. ábrán látható példáktól annyiban tér el, hogy a (2) hajtóelem a beléje csavarolt (15) pecekkel van ellátva, melynek végéi-e a (16) emelő van alkalmazva. Ezen emelő a (6), illetve (7) fékpofák (17), (18) fölületei között ferdén fekszik. A 3. ábrából látható, hogy ha a (15) pecket lefelé nyomjuk, a (16) emelő a (6) és (7) fékpofákat széjjelfeszíteni törekszik; ha ellenben a (15) emelőre fölfelé irányított erő hat be, meglazulás nem áll be, amennyiben a (16) emelő jobbra átbillen. Ezen fék segítségével a terhet minden kívánt ponton szabadon lebegve megállíthatjuk, ha a (2) hajtóelem kézi lánccá való húzás által az emelőt az emelésnek, megfelelő értelemben meghúzzuk és ezáltal a fékpofákat kissé széjjelfeszítjük. A már a tengely nyomatéka által előidézett féknyomás ezáltal annyival növeltetik, hogy a teher minden helyzetben szabadon lebeghet. A sülyesztés szintén a kézi lánc segítségével történik, még pedig a láncnák a sülyesztés értelmében való csekély meghúzása által, mimelletta fékpofák között fekvő etnelő kissé megemeltetik. A kézi láncón