66369. lajstromszámú szabadalom • Mótorelrendezés elektromosan hajtott járművekhez
a (11, 12, 13) rudak és a (14. 15) szögemeltyűk biztosítják elfordulás ellen. A szögemeltyűk helytálló (16,17) forgáspontjai a (18) mozdonykeretre vannak erősítve. A helyes fogbekapaszkodás biztosítására a két (1, 2) motor két közös (19, 20) csapággyal van ellátva, mely csapágyak az (5) előtét tengelyt körülveszik. Világos, hogy az (5) előtétlengelynek a (8, 8) csapágyakban való szabad játéka következtében, valamiül a mozdonykeret alakváltozása folytán a fogaskerekek egymásbakapaszkodása nem szenved, mert az (5) előtétlengelynek a mozdonykerethez képest való minden mozgását a motorok kövelik, melyek ennek következtében mindig azt a helyzetet foglalhatják el, a melyet az (5) előtéltengelyt körülvevő (19, 20) csapágyaktól kapnak. A mótortokok változásai elleni biztosítás oly módon foganatosítható, hogy a (19, 20) csapágyak teljesen tehermentesíttelnek. Elegendő, ha az elfordulásokat megakadályozó vonórúd a fogaskerekek által átvilt kerületi erők eredőiben rendeztetik el. A 3. ábra a most említett (21) vonórúd elrendezését mutatja, mely vonórúd a (Q) eredő erő irányában van alkalmazva. A (Q) erő a (3) és "(4) fogaskerekek (Ql) és (Q2) kerületi erőinek eredője. A 4. ábra másik kiviteli alakot mutat, egyetlen motor alkalmazásával, amidőn a (22) vonórúd a (23) fogaskerekek (Q3) erejének irányában van elrendezve. Az 1. ábrabeli (11, 12, 13, 14, 15, 10 és 17) részekből álló szerkezettel elérhetjük, . ->qy a szélső (8, 8) csapágyak nincsenek a fob -vomásból származó eió'knek kitéve. Ellenbe*. n (21) és (22) vonórudak alkalmazásával v " és 4. ábra) elérhetjük, hogy a belső (19) és o 0) csapágyak sincsenek a fognyomásból eredő erőknek kitéve. Kívánatos lehet azonban, hogy ezek a reaktiőerők mindkét (8, 8) illetve (19, 20) csapágy rendszerre szélosztassanak. Ismeretes lény ugyanis, hogy oly csapágyak, melyek a csapágycsésze kopása következtében, bizonyos erö állal, jó futófölületet vettek föl, jelentékeny terhelést bírnak ki abban az irányban, a melyben az erők a csapágycsészék kopását előidézték, míg az erők lényegesen eltérő iránya a tengelyt a jó futófölületből kiemelné és a tengely a csapágycsésze oly pontjához feküdne, a melyen nem ált jó futófölület rendelkezésre. A szélső (8, 8) csapágyak (2. ábra) főleg a hajtórudak reaktióerejének behatása alatt kopnak, minek következtében a tengely a csapágycsészében, a hajtórúd irányában, jó futófölületet kap. Ha tehát a fognyomás reaktiójának egy részét a szélső csapágyaknak kell átvenniök, akkor előnyös, ha a reaktió a hajtómc* hoz párhuzamos vagy megközelítőe . párhuzamos. Ellenben a belső (19. r .J) csapágyak az előtéttengely sú'^dt tartják, miért is előnyös, ha a .ognyomásból származó reaktió függ^'^es irányban hat ezekre a csapágyak-Az 5. ábra sz rrint ez a cél a (24) húzórúd helyes el endezése által érhető el. (Q4) és (Q5) a (3) és (4) fogaskerekek által a (6) fogaskerékre átvitt erőket és (Q6) ezek eredőjét jelöli. Ez az erő a (8, 8, 19, 20) csapágyakban oly reaktiót idéz elő, mely a (Q6) eredővel egyenlő, azonban azzal ellentétes irányú Ha a (Q6) erőt egy függélyes (Q7) és egy a (25) haj tórádhoz párhuzamos (Q8) alkotóra fölbontjuk, akkor azt találjuk, hogy a szélső (8, 8) csapágyakra ható, a fognyomásból származó reaktióerő a (Q8) erővel és a belső (19, 20) csapágyakra ható erő a (Q7) erővel egyenlő. Ha már most a mótorcsapágyakra ható (Q9) és (Q10) reaktióerők (Qll) eredőjét a (Q7) erővel komponáljuk és ezen utóbbiak (azaz a (Q7) és (Qll) erök) eredőjét (Q12)-vel jelöljük, akkor megkapjuk azt az irányt, a melyben a (24) vonórúd elrendezendő, hogy a fönt leírt célt eléi'jük. Magától értetődik, hogy a jármű több előtéttengellyel is ellátható és mindegyik előtéttengelyt egy, két vagy több mótor is hajthatja. Az egyes előtéttengelyek egy, azonban két vagy több fogaskerekek
