66338. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a vetülékfonalak megerősítésére önműködő vetülékcséve pótlással bíró szövőszékekhez

hetők a fésűbe, amikor is a fésűfogak sérüléseket nem okozhatnak. A fonalvégek megerősítése tehát sokkal kesebb időt igényel, mint pl., Northroprendszeiű dobnál, hol minden szálat külön kell megerősíteni. A beakasztó fésűnek hátrafelé való elhelyezése folytán a mindenkor a behelyezési állásban lévő cséve vonalvége szintén hátrafelé irányul mely irány, minthogy a vetélő fonalbevezető hasítéka szintén ferdén hátrafelé van irányítva, a fonal befűzését elősegíti A vezetőpálya hátsó végén bebocsátott csévék fonalvégeinek a pálya közepe felé bekövetkező csekély lazulása nem hátra nyos, minthogy azt az utána következő nyújtás ismét megszünteti. A véletlenül a hozzávezetó'pálya közepébe helyezett csévék vagy orsók fonal végei a csévék vagy orssók előretolása alkalmával a fésűn át utánhuzódnak, minthogy a csévék és a fésű közti távolság nagyobbodik. Ily módon elérjük, hogy a legalsó cséve, ill. orsó a vetélőbe való behelyezésre alkalmas állásból nem mozdul ki. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy példaképéni foganatosítási alakja van föltüntetve és pedig az 1. ábra annak elő.nézete, a 2. ábra fölülnézete és a 3. ábra metszet az 1. ábra x—x vonala szerint. (1) a lejtős vezetőcsatorna a (2) csévék vagy orsók fejei számára, mely orsók vagy csévék középrész e az (1) csatornával párhuzamos (3) sinen nyugszik. Az (1) csatorna (4) pereme a (2) csévék, ill. orsók szélső (5) gyűiűin túlnyúlik és a csévéknek a csatornából való kiesését meggátolja. Minthogy a (4) perem a csévék, ill. orsók fejének szélén nem nyúlik túl maguk a fejekig érő fonalmenetek sem érintkezhetnek a peremmel: ' A hely tál óan elrendezett (6) tartón a (7) fésűtarló van megerősítve, mely vízszintes és függélyes irányban beállít ha tó A- (7) féhűtiirló a legömbölyített fogakkal eílátott rövid (8) fésűt hordja, mely sérüléseket nem okozhat. A (6) tartón továbbá a levágott fonalak számára a vízszintes (9) vezetőlemez van megerősítve. A (2) csévéket vagy orsókat már most az (1) hozzávezetőcsatorna fölső végén bebocsátjuk, az össz< s csévék vagy bugák fonalvé^eit megfogjuk és azokat a szükséges fonalhossz lefejtése után egy reácsapással a (8) fésűbe beakasztjuk. A fonalvégek elbocsátása után azok a sodrott fonalaknál mutatkozó torzió folytán a fésű mögött önműködően összekuszá ódnak. Ha már most a (10) kalapács a legalsó csévét. ill. biifcát a (11) vetélőbe bevezeti, akkor a (8) fésű ezen cséve fonalának lazítását, ill. utánhúzását lehetővé teszi. Az a körülmény azonban, hogy ezen fonál a többi fonállal a fé^ű mögött össze van kuszálódva, megak idályozza a fonálnak a fésűből való teljes kihúzását a frissen behelyezett cséve, ill. bugának első bevetése alkalmával. A levágott fonal azután leeső végével a (9) lemez görbe szélén tovacsúszik és ily módon a bordaláda és a vetöfej vagy ostorfej körletéből kijut. A fésűnek a csévék, ill. a bugák fölölt való magasabbra helyezése állal megakadályozzuk esetlegesen lazán fítygő fonalvégeknek a bordaládába való beakadásat. Miután a csévék. ill. bugák elfogytak. ismét friss csévéket vagy bugákat helyezünk a vezetőcsatornába és azoknak fonaivégeit a fésűbe akasztjuk. Az a kö'ülmény, hogy a legalsó cséve fonala a fésűhöz hátrafelé irányul, mely irány megegyezik a vetélő bifűzőhasítékának irányával, a fonálnak önműködő befűzését a vetélőbe elpsegiti. Miközben a csevék a vezetőcsatorna középső részén haladnak át, a csévek és a fésű közötti fonalvégek kissé meglazulnak; azonban ez a lazulás nem hátrányos és semmiesetre nem oly nagy, hogy a fonalak összekuszáló lása lehetséges volna. A találmány szerinti szerkezet a le^egyszerűt>b megoldása azon föladatnak, ho^y Csévéket és bugákat a betolási helyhez vezessük, emellett a fonalvégeket fogvatartsuk, azoknak lazulását lehetővé te-