66311. lajstromszámú szabadalom • Javított zártorlasz és eljárás annak összeállítására

Megjelent 1915. évi január hó 30-án. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 66811. szám. vm/d. OSZTÁLY. Javított zártorlasz és eljárás összeállítására. LANTOS PÁL BANKHIVATALNOK BUDAPESTEN. A bejelentési napja 1913 november hó 5-ike. Á jelen találmány kulcsalakú zártorlaszokra vonatkozik, amelyek a kulcslyukba Öelyezve ós abban alkalmas módon rögzítve a zár fölnyitását lehetetlenné teszik. Az ilyen torlaszok rendszerint egy hosszhasítékkal ellátott, elforgatható tövisből és «gy ezt Jazán körülvevő hüvelyből állnak, melynek kulcsszakálszerú toldatában rúgó hatás alatt álló peckek vannak vezetve. Ezen peckek záróhelyzetükben a tövis hasítékába nyúlnak úgy, hogy a hüvely és tövis viszonylagos elforgatását megakadályozzák, azonban a tövis a hasítékába tolható, pengealakú lapos kulcs segélyével, melynek egyik oldalélén a peckek hosszának megfelelő alakú fogak vannak kiképezve, ugy állíthatók be, hogy a tövis a hüvelyben elforgatható és a torlasz a kulcslyukból kihúzható lesz. Az eddigi hasonló zártorlaszoknak az a hátrányuk volt, hogy nem csupán a hozzájuk tartozó, különleges alakú lapos kulcscsal, hanem egyszerű egyenes pengével is elforgathatok és kihúzhatók voltak, azonkívül pedig egyes részeiknek összeállítása és összeerősítése is nehézségeket okozott. A találmány ezen hátrányok megszüntetését célozza s míg egyrészt a zártorlasz egyes részeinek összeállítását megkönnyíti, addig másrészt a torlasznak csakis a hozzátartozó kulcs segélyével való működtetését engedi meg. A mellékelt rajzon az 1. és 2. ábra az összeállításhoz hasznait szerszám két nézetét, a 3., 4. és 5. ábra a torlasz háromféle nézetét, a 6. ábra a torlasz metszetét záróhelyzetben, a 7. ábra pedig a kulcs betolása után mutatja. A 3—4. ábrák szerint a torlasz lényegileg a meghasított (a) tövisből, ennek (b) akasztékából, a tövist körülvevő (c) hüvelyből, ennek kulcsszakálalakú (d) toldatából és a hüvelyt a tövisen megtartó (e) karikából áll. A találmány szerint az (e) karikának az (a) tövisen való rögzítésére az 1. és 2. ábrán foltüntetett szerszámot használjuk. Ezen szerszám a hengeralakú (f) törzsből vagy nyélből és az ehhez csatlakozó (g) pengéből áll, mely pontosan a tövis hasítékába illik. A (g) penge két oldalán egy-egy lerézselt (h) váll van kiképezve oly célból, hogy midőn az (e) karika fölillesztése után a (g) pengét a tövis hasítékába helyezzük és az