66272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a selencellák tehetetlensége okozta káros behatások megszüntetésére

Megjelent 1915. évi január hó 27-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 66272. szám. VlI/d. OSZTÁLY. Eljárás a selencellák tehetetlensége okozta káros behatások megszüntetésére. WEIGL ARTHUR KERESKEDŐ MÜNCHENBEN. A bejelentés napja 1912 április hó 9-ike. Elsőbbsége 1911 április hó 11-ike. A selencellák villamos ellenállása tudvalevőleg függ azon fényerőtől, mellyel a cellákat megvilágítjuk. A selencelláknak ezen | tulajdonságát a gyakorlatban többféle célra használják föl. Fölhasználás közben érezhetővé lesz azon hátrány, hogy a selencelláknak különböző időben, de egyenlő mértékben való megvilágítása esetén is, az ellenállás más és más. Oka ennek, hogy a selencellát ért korábbi megvilágítások azt tartósan befolyásolják és épen ezen tulajdonságot nevezzük a selencellák tehetetlenségének. Jelen találmány tárgya eljárás a selencellák tehetetlensége okozta hatások kiküszöbölésére. Az eljárás két teljesen egyenlő seleneellát alkalmaz, (ilyeneket eddig a kereskedésben kapni nem lehet) és ezen selencellákat különleges módon kapcsolja egymáshoz és világítja be. Mellékelt rajzon 1. ábra vázlatosan mutatja a megvilágítási módozatokat, a 2. és 3. ábrák pedig a selencellák kapcsolásának kétféle kiviteli alakját tüntetik föl. A kereskedelemben nem kapható két teljesen egyenlő selencella teljesen egyenlő fotoelektrikus tulajdonságokkal. Jelen találmány elvén azáltal állítunk elő két ilyen teljesen egyenlő ellenállású és tulajdonságú i seleneellát, hogy bármely seleneellát középen kettévágunk. A két féldavabnak pontos szétosztás esetén teljesen egyenlő az ellenállása és általában egj'ező fotoelektromos tulajdonságai vannak. Ezen két selencella azon berendezésben, metyben gyakorlatilag fölhasználtatik, mindig egyenlő hosszú ideig egymásután világíttatik meg ugyanazon fényforrással olykép, hogy az épen meg nem világított cella mindig sötétben marad azért, hogy a celláknak nagy érzékenysége épségben maradjon. Ha a két félcella villamos ellenállása eltérő volna, a nagyobb ellenállásúból addig faragjunk le, míg az ellenállások egyenlők. Az (A) megvilágított* tárgyról kiinduló fénysugarakat a (B) optikai lencsén vezetjük át, ahonnan a (C) fényfogógyűrűn át (D) tükörre esnek. Ezen tükröt elektromagnetikus úton gyorsan rezegtetjük, miáltal ez a fénysogarakat fölváltva vetíti (Sl, S2) cellákra. Valamely berendezés segélyével azután a (C) fényáteresztőgyűrű elzárható addig, míg az (A) tárgy helyére egy másik tárgy helyeztetik. Ezen berendezésnek az a célja, hogy pontosan megadja az (A) tárgy megvilágításának mértékét azon alapon, hogy a