66264. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távbeszélő berendezésekhez

Megjelent 1915. évi január hó 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 66264. szám. Vlf j. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés távbeszélő berendezésekhez. SIEMENS & HALSKE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1913 oktober hó 13-ika. Elsőbbsége J912 október hó 14-ike. A kapcsolatok létesítésére választókkal biró távbeszélő berendezésekben az összekötő vezetékek és az összekötő készülékek olyan, kis csoportokba való szétbontását, melyek egymást kölcsönösen nem támogathatják, lehetőleg elkerülni igyekeznek. Az ilyen csoportokba való szétbontást sokszor úgy alkalmazzák, hogy az, egy csoport távozó forgalma számára elrendezett összekötő vezetékeket a beérkező forgalom számára elrendezettektől elkülönítik. A vezetékek számának csökkentésére javasolták ugyan már, hogy összekötő vezetékeket használjanak mindkét forgalmi irányban és ezért mindegyik összekötő vezetéket, mindkét végén hívások fölvételére szolgáló kontaktusokkal (pl. a csoportválasztók multiplex mezőin lévő kontaktusokkal) szerelték föl, azonban ekkor, minden egyes összeköttetésnél, az összekötő vezetékhez tartozó két választó egyike használatlanul marad. A jeleu találmány az érkező és a távozó forgalom számára a külön-külön csoportokba való beosztást azáltal kerüli el, hogy mindkét forgalmi irányban való összeköttetésekhez ugyanazon választókat és ugyanazon választókontaktusokat használja. Különösen nagy előnnyel alkalmazható ez az előfizető vezetékek érkező és távozó for- i galma számára. Legyen pl., a szokott módón, egy 100 előfizetőből álló csoport a távozó forgalom számára, 10 híváskeresővel és az érkező forgalom számára 10 vezetékválasztóval fölszerelve, mimellett legyen a választók ezen száma úgy megválasztva. hogy valamennyi vezetékválaszto használata és épígy valamennyi híváskereső elfoglalása csak igen ritkán következhessék be. A tapasztalat igazolja, hogy soha sincs valamennyi vezetékválaszto és híváskereső egyidejűleg elfoglalva, hanem, ha pl. 10 vezetékválasztó van elfoglalva, legfeljebb 6 bíváskereső van szintén elfoglalva. Az összekötő vezetékeknek a távozó forgalom számára való elkülönítése tehát fölösleges nagy számú választó elrendezésére kényszerít. A találmány értelmében már mo3t, ez esetben, az előfizetőcsoport számára csak egyik fajtájú választókat (pl. csak 15 választót) lehet elrendezni, melyek úgy híváskeresők, mint vezeték választók gyanánt dolgozhatnak. Világosan kitűnik ebből, hogy ily módon a választókban lényeges megtakarítások eszközölhetők. Hogy azonban, az elért megtakarítás dacára, a választók beállítására szolgáló impulzusok leadásában változás ne menjen