66245. lajstromszámú szabadalom • Gép és eljárás fémszálas, vagy fémhuzalos lámpák tartóállványához való tartódrótok beforrasztására
Megjelent 1915. évi január hó 25 én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 66245. szám. VH/ta. OSZTÁLY. Gép és eljárás fémszálas vagy fémhuzalos lámpák tartóállványához való tartódrótok beforrasztására. ALLGEMEINE E L E K T RICITÁTS- G E S E L LSC H A FT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1913 junius hó 18-ika. Elsőbbsége 1 9 12 június hó 21-ike. Fémszálas, illetve fémhuzalos lámpák tartóállványának előállításánál a szabad végükön leginkább horogalakúan hajlított drótoknak a taríóállvány középső üvegtámaszába való beh< lyezése a munkástól nagy gondosságot kövelel, hogy a drótokat a középtartótámasz végén lévő kis üveggombba úgy helyezze be. liogy azok a kerületen ne legyenek egyenlőtlenül elosztva és egymással ne érintkezzenek. Az első esetben a drótokat ferdén le kellene hajlítani, miáltal könnyen törhetnek, a második esetben a lámpát használhatatlanná tevő rövidzárlat következhet be. Az említett nehézségek még aránylag csekélyek, ha merev, pl. rézből, vagy nikkelből való drótok beforrasztásáról van szó. A nehézségek azonban nagyon nagyok lesznek, ha a szilárdság és a lámpák tetszetős külseje érdekében egészen vékony rugalmas drótokból való tartókat használunk, mely célra nehezen olvadó fémek, pl. irídium, platina, molibdén, wolfram jönnek tekintetbe. Ezen drótok átmérője néha csak egy tizedrésze a rézből, vagy nikkelből való tartóknak. Emellett a nehézségek annál nagyobb mértékben nőnek, minél több tartót (gyakran tíznél többet) kell egy gombban egye-íteni. Merev tarlódrótoknak gépi úton való beolvasztása már ismeretes. Már régóta szokásos szénszálas lámpáknál a lábakat olymódon elő állí'ani. >ogy az áramhozzávezető drótokat és a tartód ólokat egy hüvelybe helyezték, a drótokra üvegcsövet húzlak és köiTuforrasztolták lígy. hogy az így alakított láb úgy az áramhozzávezető-, mint a tarlódlótokat tartalmazta. Ismeretekek továbbá eljárások, melyeknél a drótok, melyek utólag a tartókká lesznek, ejy henger hornyaiba, vagy egy hüvely hosszcsatornáiba hetyezletnek; ezen hornyok, illetve csatornák egymással és az üvegrúd hosszirányával párhuzamosan haladnak és ped g oly módon, hogy a drótok végei, melyek adott esetben önműködően előretolatnak, egvmással párhuzamosan szabadon a hüvely egy kivágásába nyúlnak, amelyben az üvegrúd hevítéssel kilá yílott végének beleszorítása által üveggömb képződik Ezea eljárások vékony, nem merev tartódrótoknál már nem alkalmazhatók, mert a hüvely csatornáiból, illetve a henger hornyaiból az üregbe nyúló drótvégek az
