66203. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklóz závárzat helytálló csővel bíró önműködően tölthető fegyverek számára

_ 4 _ lón még elforoghatnak, azonban arról le nem eshetnek. A závárzatfejnek a két ve-Betéklemez általi helyettesítése folytán a mellső csuklót mélyebbre is helyezhetjük, mint eddig úgy, hogy a berendezés most a CBŐfurathoz képest központosán fekhetik és az ütőszöget nem kell most már közppntonkívülien kiképezni, mi az előbb leírt kiképezésnél szükséges. A 9. ábrán a esuklócsap vau föltüntetve, melynek (b) középső része a (b') oldalrészekhez képest központonkívülien fekszik. 180°-al való elforgatás útján ennek segélyével a térdcsuklónak törési pontja annyira sülyeszthető, hogy lövésnél a závárzatnak önműködő nyitása nem következik be. Gépfegyvereknél az excentercsap annak a hézagnak kiküszöbölésére szolgálhat, mely tartós tüzelés után, a závárzat és a töltényfenék között a térdcsuklónak ereszkedése folytán, keletkezik. A 10. és 11. ábrákon az új térdcsuklós závárzatnak harmadik foganatosítási alakja gépfegyvernél való alkalmazásában van föltüntetve. Ez a foganatosítási alak abban különbözik, hogy a závárzat a lövésnél a töltényfenék nyomása alatt, miként eddig is, először kissé utána enged, hogy a csuklóra az önműködő nyitáshoz szükséges mozgási munkát átvigye, ezután azonban a kilőtt töltényhüvelyt a závárzathüvelyen szilárdan megtámasztja addig, míg a lövedék, a csövet el nem hagyta. Hogy ezt elérjük, a mellső csuklórész itt a homlokvégnél nyitás közben egymásután két forgástengely körül leng ki, melyek közül az egyik az első foganatosítási alakhoz hasonlóan a töltényfenék fölött fekszik, viszont a másik a töltényfenék mögött van elrendezve. To~ vábbá ezen kiképzés mellett a töltényhüvelyek kivetése a mellső csuklórész állal idéztetik elő úgy, hogy a töltényvonó elmarad. A mellső csuklórész számára szolgáló vezetéklemezek ezenkívül egyúttal töltényvonók gyanánt szolgálhatnak, amennyiben azok egyike a mellső végén egy befelé kiálló karommal van ellátva, mely a töltény hornyába becsappan és azt a závárzat nyitásánál egyúttal visszahúzza. Hogy a hűtőköpennyel ellátott gépfegyvereknél a závárzathüvelynek fölhevülését és annak ezzel együttjáró, a závárzatra zavarólag ható megnyúlását meggátolják, a köpeny közötti hátsó tömítő gyűrűt olyképen rendezzük el, hogy a hűtőfolyadék a hát^ó csőtorkolatig keringhessen. A 10. és 11. ábrákon föltüntetett závárzatnál a (h) závárzathüvely és a hátsó (z) csuklórész a fönt leírt második foganatosítási alakhoz hasonlóan van kiképezve. A csuklórészek a (w) vezetéklemezekkel azonban itt (vl) hengeres csapok által van csuklósan összekötve, melyek az (s) résznek két oldalán levő megfelelő furatokkal kapcsolódnak. A csukló ily képen képezett mellső (cl) forgási tengelyének a csőfurattól való függélyes távolsága kisebb, mint töltényfenéknél fél átmérője. Ezenkívül az (s5) homlokfölület (s2)-nél olyképen van görbítve, hogy a závárzat most az önműködő nyitásnál a hátsó csuklórésznek (I és II) tengelyeivel együttműködve, a kilőtt töltényhüvelyt a csőben szilárdan megtámasztja addig, míg a gáznyomás tart. Hogy az ily kiképzésnél a térdcsuklónak az önműködő nyitáshoz szükséges mozgási munkáját a töltényfenék nyomása által előidézzük, a mellső (s) csuklórészen (t2) szemölcsök vannak kiképezve. Ezek a zárási mozgás utolsó részében a závárzathüvelynek (h2) toldatai alá fekszenek és a (VP vezetéklemezeket kissé lefelé húzzák úgy. hogy a lemezek és a závárzathüvely között fölül kis szabad hézag keletkezik. Ezáltal elérjük azt, hogy a závárzatcsukló a lövésnél a tölténynek fenéknyomása alatt először a (c) tengely körül (10. ábra) fölfelé leng, miként azt az első két foganatosítási alaknál leírtuk és csak ezután csekély emelkedés után forog tovább a (cl) tengely körül. A mellső csuklórész itt a fölfelé lengésnél (s2) orrával a kihúzott töltényhüvely fenekébe ütközik és azt lefelé, ill. oldalt löki (11. ábra). A kilőtt töltényhüvely kihúzására a (w) vezetéklemezeknek befelé