66203. lajstromszámú szabadalom • Térdcsuklóz závárzat helytálló csővel bíró önműködően tölthető fegyverek számára

— 2 — hengeres fölület fölött elforog. A csukló és a závárzatfej közötti (e) forgáspont (1. ábra) a csőben lévő töltényfenék fölött van. A závárzatfej a csőfurathoz képest központo­sán fekvő (v3) furattal bír, melyen a mellső csuklórésznek hengeralakú (s6) kiugrása át nyúlik. A kiugrásnak homlokfölülete csu­kott závárzat esetén (1. ábra), szilárdan a töltény fenekére támaszkodik. A kiugrás ilyképen a lövésnél a töltény fenéknyomá­sát fölfogja és közvetlenül, tehát a závár­zatfej elkerülésével a závárzatcsuklóra viszi át. Minthogy a csuklónak (c) forgáspontja az (s6) kiugrás fölött, tehát a töltényfenékre támaszkodó homlokfölületéhez képest köz­pontkívülien fekszik, így tehát az (s) csukló a lövésnél a gáznyomás által a (c) forgás­pont körül kis darabbal fölfelé kilendítte­tik, (1. ábra pontvonalazott vonalak) és a závárzat az ilyképen reá átvitt mozgási munka által később önműködőlég nyittatik. A mellső csuklón lévő homlokfölület át­mérője kisebbre készül, mint a töltény­fenéké. Ez utóbbi a lövésnél a töltény­hüvely rövid visszacsuszamlása után a závárzatfejnek (v4) ütközői által fogatik meg, melyek összeállított závárzatnál kis darabbal a závárzatfej homlokfölülete mö­gött hátrább állnak. A 4—9. ábrákon másik foganatosítási alak van föltüntetve. Hogy a térdcsukló­nak a töltényfenék nyomása által való ön­működő föllengetésénél, a csuklótörési pont egyenlő emelkedése mellett, a töltényhüvelyt a térdcsukló által hosszabb ideig támasszuk meg, mintáz első foganatosítási alaknál, itt a hátsó csuklórészen két vagy több forgási tengely egymás fölött van elrendezve, me­lyek a nyitásnál sorjában a závárzathü­velyre támaszkodnak. A hengeresen alakí­tott támasztófölületek a találmány szerint nem egymás alatt, hanem egymás mellett olyképen vannak elrendezve, hogy a zá­várzafccsukló állandóan a závárzathüvelynek aránylag nagy támasztófölületére, támasz­kodik. A hordfölületek ennek folytán tartós tüzelésnél nem hajlíttatnak vissza, miként az csakis a csuklón és závárzathüvelyen való egyetlen összefüggő görbevonalú tá­masztófölület alkalmazásánál előfordulna mert ez esetben az összes hordfölületeknek csak csekély része fekszik egymásra a závárzat nyitásánál. Az új závárzatnál természetszerűen a térdcsuklónak az eddiginél valamivel több szabad játékkal kell a hátsó (d) csukló­csapra illesztve lennie, hogy ilyképen a hátsó csuklórész a csukásnál fölső forgási tengelyével kissé előre lenghessen, mihelyt az alsó tengely a závárzathüvelyre támasz­kodik. Hogy a kilőtt töltényhüvelynek a závárzat önműködő nyitásánál való ily­képen előidézett elkésett lazulását elkerül­jük, a mellső csuklórész föllengésének első része közben, mellső forgási pontja fölött fekvő kiugrás segélyével, a závárzathüvely­nek helytálló ütközőjébe ütközik. A csukló­réáz ilyképen térdemelőszerűen hat a töl­tényvonót viselő szervre és egyúttal a töltényágyban beszorított töltényhüvelyeket is megbízható módon lazítja. Gépfegyvereknél a závárzatnak hosszabb használat után bekövetkező ereszkedése az újítás szerint azáltal küszöböltetik ki, hogy a csuklócsap a törési ponton központ­kívülen van kiképezve. A csapnak forgatása által azután magasabban fekvő oldala előre hozható és a térdcsukló megfelelően meg­hosszabbítható. A mellső oldalán tömör és két vezetőléc­cel biró závárzatfej helyett, itt két külön­választott vezetéklemezt alkalmazunk a zá­várzatcsuklónak hosszanti vezetésére, melyek a töltény vonó által a závárzatnak hüvelyből való kivétele alkalmával a térdcsuklóban megtartatnak. Ezen kiképezés mellett a mellső csuklórész a csőig gyengítetlenül képezhető ki, miáltal a závárzat lényegesen szilárdabban képeztetik ki, mint az első foganatosítási alaknál. A rajzokon a 4. és 5. ábrák egy fegyver térdcsuklózávárzatán át vett hosszmetszete­ket tüntetnek föl, melyen a závárzatrészek nézetében láthatók, zárt és nyitott hely­zetben. A 6. ábra a 4. ábra 1—2 vonala szerinti keresztmetszet, a 7. ábra a vezetéklemezt és a

Next

/
Thumbnails
Contents