66195. lajstromszámú szabadalom • Üreges tégla és ily téglából való falak

— 2 -egyik sor (al), illetve (b) nyílása a másik sor két (b, bl), illetve (a, al) nyílása között lévő (dl), illetve (c) részével egy irányban fekszik. Az egyik sor további (a) nyílása cs a másik sor megfelelő (bl) nyílása fölváltva a tégla illesztési végeibe torkolnak. A 3. ábrán föltüntetett téglánál a nyílások úgy vannak elhelyezve, hogy az egyik sornak három (a, a', a") nyílása van, melyek közül a szélső (a, a") nyílások egy-egy illesztési végben torkolnak ki, a másik sor ellenben egy (b) nyílással van ellátva, melynek hossza legalább az első sor középső (a') nyílásának és a két (c, c') telt résznek felel meg. A nyílások száma az egyes sorokban változhatik. ha csak ama követelménynek tesznek eleget, hogy kölcsönösen úgy legyenek egymáshoz képest elrendezve, hogy az egyik sor közbenső telt része a másik sorban egy nyílással fekszik egy irányban. A nyílások másik vége félköralakú és a nyílás és a tégla oldalfölülete között lévő rész a nyílás vége felé megvastagodik, miáltal egyrészt ezen rész szilárdabbá válik, másrészt pedig a nyílások közölt lévő (c), illetve (d', c') részek vastagabbakká válnak. Az említett részek további megvastagítását, illetve szilárdítását azáltal érjük el, hogy bennük fémből vagy más alkalmas anyagból készült (e) rudakat, sodronyokat vagy szalagokat rendezünk el. Ezen rudak száma és vastagsága a tégla anyagához vagy szakitási szilárdságához alkalmazkodik. A rudak úgy rendeztetnek el, hogy azok a lökéseknél vagy nyomásnál az illető részekben föllépő feszültségeket fölfogják, miért is célszerűen a végső nyílás és a legközelebbi nyílás között fekvő téglarészen helyezkednek el. A nyílások egyébként úgy vannak elrendezve, hogy ha két téglát összekötünk cs a rést egy harmadik téglával elfödjük, a fölül fekvő tégla minden sorának mindegyik nyílása között és a két alulfekvő tégla mindegyik sorának legalább egy nyílása között szabad közlekedés létesül, amint azt a 2. ábra mutatja. Ezáltal az ily téglákból fölépített falban két egymástól elszigetelt, összefüggő légtérrendszer képeztetik. Ily módon a külső hideg levegő és a belső meleg levegő között két, eltérő hőmérsékletű, egymástól elkülönített légréteg áll elő, miáltal a hőszigetelés hatása lényegesen fokozlatik. A levegő vízfölvevőképessége a változó hőmérséklethez képest csökken' vagy növekedik. A ház belsejében lévő meleg levegő tehát hideg kőfallal való érintkezésénél vizet ad le, melyet a fal részben fölvesz és tovább vezet. A vízgőznek a falakon való megürüsödése különösen üreges téglafalaknál érezhető hátrány, melyeknél a téglák belső légrétegei a téglák által fölvett vizet fölszívják és fölhalmozzák ; a víz ilykép a falban marad és kellemetlen hatásokat okoz. Ezen hátrány megszüntetésére szolgál az 5. ábrán föltüntetett elrendezés, mely a falban maradt nedves levegő elvezetését és. annak friss és száraz levegővel való pótlását teszi lehetővé. A téglák nyílássorai által képezett, egymástól elszigetelt két (f, g) légtérrendszer fölül és alul (h), illetve (k) csövekben végződik, melyek közül a fölső (h) csövek előnyösen kéményesövekbe vannak bevezetve, az alsó (k) csövek pedig a ház alatt lévő pincébe vagy légtérbe torkolnak. Ez a befendezés a következőképen működik : A kéményben beálló huzam folytán a (h) csövekben szívás következik be, miáltal az (f, g) terekben összegyülemlett levegő eltávolíttatik és a (k) csöveken át betóduló friss és száraz levegővel pótoltatik. Szükség esetén a légcsere a fal fölmelegítése által fokozható. A (k) csövek megengedik, hogy az (f, g) terek alsó részeiben esetleg fölgyülemlet víz szabadon eltávozhatik. A (h, k) csövek az (f, g) terekben végbemenő légcsere szabályozására (1) szele" , pekkel, csapokkal vagy effélékkel látha-