66194. lajstromszámú szabadalom • Kazán gőz fejlesztésére vagy oldatok bepárlására

mutatja, amelynél a nitrogénbemencék alulról vannak behelyezve, míg a 3. és 4. ábra olyan kazánépítési mód •megfelelő metszeteit mutatja, amelynél a nitrogénkemencék fölülről vannak behelyezve. Az első foganatosítási alaknál a kazán (A) lángcsővel és (B) fűtőcsövekkel van ellátva, amelyek a_(C) és (D) végfalak közé vannak behelyezve. A (C) csőfal alatt az (E) samottal vagy másfélével szigetelt (F) tér van képezve, amely az (A) lángcsövet összeköti a (B) fűtőcsövekkel. Fölül a gázok a fűtőcsövekből a (G) térbe jutnak, ahonnét hűtőberendezésekhez és máseffélékhez tovább vezettetnek. Ezt a teret az (A) lángcsőtől a samottal körülvett (H) tér választja el, amely lefelé annyira be van építve a lángcsőnek egy kitágított (I) részébe, hogy a tér legalsó pontja elegendőképen a kazán gőztere alatt fekszik. A lángcsőbe három ismert tipusu (K) nitrogénkemence van beépítve (a függélyes metszetben csak egy kemence van ábrázolva). A levegő (L)-nél lép be és a nitrogénkemencéken a nyilak által jelzett irányban keresztül áramlik. (M) a kemencének vízzel hűtött része. Ezt a hűtést, amelyet azért alkalmazunk, hogy a túlságos nagy disszociációt megakadályozzuk, ismert eljárás szerint légáram segélyével eszközölhetjük. Az oxidációsgázok a (H) térbe lépnek be. Ez a gázok igen magas hőmérséklete folytán úgy működik, mint egy erős túlhevítő. Az (A) lángcsőben, amelyen át a gázok lefelé haladó irányban áramlanak, ezen gázok leadják melegüknek olyan nagy részét, hogy azok az (F) térben nem hatnak pusztítólag a fűtőcsöveknek a kazánfalazattal való összeköttetésére. Ezen ponton a gázok alkalmas hőmérséklettel is fognak bírni, azoknak a levegőmelegítőkemencékben a salétromsav koncentrálásánál alkalmazandó levegő fölmelegítésére való használatára, miért is ezen a helyen erre a célra célszerűen (N) toldatot alkalmazunk. Mindegyik lángcsőben egy vagy több kemencét lehet elrendezni. Az utóbbi bizonyos ; előnnyel jár azáltal, hogy a lángnak és gázoknak a nitrogénkemencében föllépő sajátságos szivattyú mozgása ezáltal meg van szüntetve. A 3. és 4. ábrában föltüntetett kemencénél, amelynél ugyanazon betűjelzések használtatnak, mint az 1. és 2. ábrában, három j lángcső (mindegyik egy-egy fölülről behelyezett nitrogénkemencével) és négy fl^tőcsőj csoport van elrendezve. Ez utóbbiak nincse^ nek behelyezve a kazán (C) fenéklapjába, hanem az (R) lapokba, amelyek rövidebb (S) lángcsövek zárlapjait képezik, amely lángcsövekben a gázok lehűlhetnek, mielőtt a fűtőcsöveket elérik. A nitrogénkemencék fölülről (T) csövön át vezettetnek be, amely a lángcsőnek folytatását képezi. Azon elrendezés, ahol mindegyik lángcsőben egy kemence van, azzal az előnnyel jár, hogy egyszerűbb szerkezetű záróberendezések alkalmazhatók úgy, hogy mindegyik kemence magában véve szótszedhető, anélkül, hogy a többi lángcsövekben elhelyezett kemence üzeme ezáltal zavartatnék. Ezen elrendezésnél a tulajdonképeni kemencét egy (U) cső veszi körül, amely a kemence (M) hűtőberendezését hordja. Ugyanez a cső használtatik a kemencébe bevezetett levegő előmelegítésére, amely célból az belül majdnem egész hosszában bordákkal van ellátva. Ezek a bordák jobb melegátvitelt biztosítanak a csövet körülvevő gázoknak; a cső külső fölülete erősen fölmelegszik, míg a bordák aránylag hidegek maradnak úgy, hogy a cső szilárdsága nem csökken. Elegendő távolságban a kazán gőztere alatt az (A) lángcső szűkítve van, míg az (ü) cső megfelelően ki van tágítva. A helyett, hogy itt tömítést alkalmaznánk, nagy mennyiségű gázt engedünk áthaladni az (A) i lángcső és az (U) cső között képezett (V) résen; miután ez a rés a kazán gőztere alatt fekszik és miután a levegőáram az (U) csőben erős hűtést is eszközöl, ennek folytán a gázok olyan nagy mértékben lehűlnek, hogy a lángcső túlságos fölmelegedésének veszélye azon a helyen, ahol az átmegy a kazán gőzterén, el van hárítva.