66182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás formaldehid előállítására

Megjelent 1915. évi január bó 12-én. MAGY. rfíss KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 66182. szám. IV/b/l. OSZTÁLYEljárás formaldehid előállítására. HOLZVERKOHLUNGS-INDUSTRIE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG KONSTANZBAN. A bejelentés napja 1914 január hó 7-ike. Elsőbbsége 1913 január hó 9-ike. A jelen találmány formaldehid előállítására vonatkozik, metilalkoholnak kontaktanyagokon való átvezetése útján. Ezen eljárások foganatosítására czélszerűen réz- vagy ezüstkontaktokat használnak, amelyek kívülről fűthető, célszerűen rézből való csövekben vannak elhelyezve. Ezen csövekben a koütaktanyagok különféle módon, pl. kigyózó alakban, egymás mellé helyezett drótháló-lapok alakjában vagy hordozó anyagokon, illetve hordozó anyagokban (amilyenek pl. azbeszt- vagysamott-darabok) elosztva alkalmazhatók. Mindezen eljárások azonban nem vezettek valóban kielégítő eredményre. Jobb eredményeket azáltal is igyekeztek elérni, hogy a metilalkohol és az oxigén arán} át, valamint a hőfokot variálták. Végül még azáltal igyekeztek az eljárásokat javítani, hogy a levegő és metilalkohol elegyéhez még védőanyagokat, pl. nitrogént vagy vízgőzt kevertek. Mindezen kísérletek azonban nem voltak alkalmasak a helyzet lényeges megváltoztatására. Az eljárás mindig jelentékeny veszteségekkel vagy túlságosan lassan vagy túlságosan rohamosan folyt le úgy, hogy végül belenyugodtak abba, hogy a metilalkohol egy része kárba vész, mert a reakció vagy nem ment a kellő határig, vagy ezt túlhaladta. Jelen találmány alapja az a föltevés, hogy a formaldehidképződés nem egyszerű reakció, hanem komplikáltabb folyamatokon alapszik és talán oly módon folyik le, hogy a metilalkohol oxidálása mellett egyúttal annak dehidrogenizálása is végbemegy, azaz: 1. oxidálás: CH4

0 -f- 0 = H3

0 -f- CHa

O 2. dehidrogenizálás: CH4

0 -- H2

= CHa

O. Ezen föltevés, amelynek helyessége ezidőszerint még be nem bizonyítható, arra a a következtetésre vezetett, hogy két, lényegében véve egymással ennyire ellenkező reakciót egységes katalizátorokkkal nem lehet a kivánt mértékben befolyásolni. Megkíséreltük ezért a fönt kifejtett föltevések alapján a reakciót kevert katalizátorok segítségével foganatosítani, mely célból ugyanis 2 vagy több fémet vagy ezeknek keverékét alkalmaztuk. Az eredmények, amelyeket ilyen, az alábbiakban állandóan fémpároknak nevezett kevert katalizátorokkal elértünk, meglepőek voltak, Az a kérdés, hogy a fémpárok hatása hogyan magyarázható, hogy a levegőre és metilalkoholra való specifikus hatásra ve-