66069. lajstromszámú szabadalom • Kerekeken járó fészekbevető készülék

- 3 -(s) aknák fölött a tengely oldalsó vájatok alkalmazása által meg van gyöngítve és a tengely utólagos elcsavarása által oly módon van alakítva, hogy ezen helyeken csavarmenetszerű (15) részek keletkeznek, amelyek esetleg összetapadt magvak számára kavarok gyanánt szolgálnak. A veteménysorok kőzött főiburjánzó gaz eltávolítására a vetőszerkezet a 6.-8. ábrákon föltüntelett gyomirtószerkezettel van kiegészítve. Ezen ábrákon (b, d) az (a) kerekekre szerelt U-alakú keretet jelöli, amely az (e, f, g) részek révén magassági irányban beállítható. A keréklengelyekhez párhuzamos mellső (d) keretszáron a gaz eltávolítására szolgáló kések vannak elrendezve. A kések egy-egy a kerettől lefelé irányuló, célszerűen sokszög , pl. négyszögkeresztmetszetű (16) rúdból állanak, amely alul, például kikovácsolás útján ki van szélesbbítve. és derékszög a lati meg van görbítve úgy, hogy egy megközelítőleg vízszintcsen fekvő (17) rész keletkezik, amely rézsútosan hátrafelé van görbítve. A talajhoz közelfekvő, elől és a homlokfölületén éllel ellátott (17) rész képezi a tulajdonképeni kést. Két-két (18) veteménysor között lévő (19) sáv számára, amelyen gaz burjánozhatik föl. egy-egy ilyen kés van elrendezve, amelynek (17) része természetesen csak annyira terjed oldalirányban, hogy a véleményeket, ill. haszonnövényeket meg ne sértse. A (16, 17) kések célszerűen kicserél netően és magassági-, valamint oldalirányban beállíthatóan vannak a (a) keresztrészen rögzítve. A rögzítésre a (d) keretrészre föltolt U-alakú (20) kengyelek szolgálnak, amelyeknek vízszintes szárán n (16) késrész keresztül van dugva olykép, hogy az a (d) keretrész hátoldalához hozzáfekszik és így a (16) és (20) részek a (d) részt minden oldalról körülfogják. A (20) kengyelt és a (16) késszárat a (21) csavar- szorítja a £d) keretrészhez. A leírt készülék használati módja, a következő: Ha vetni akarunk, úgy a készülék (a) kerekeit a veteményágyat oldalirányban határoló keskeny (h) ösvényekre állítjuk, mimellelt a csoroszlyaszerű (u) vetőcsőbádog többé vagy kevésbbé mélyen a talajba hatolnak és azt a készülék előrehúzása közben barázdaszerűen föltúrják. Egyúttal a járókerekek a lánckerékhajtás révén a (v) vetőtengelyt forgásba hozzák és ez a tölcsérszckrényben lévő magvakat lefelé szállítja, mimellelt a magvak az (5) toló ka (7) kivágásán keresztül a vetőcsövekbe és onnan a barázdákba jutnak. Az 1. ábrán például a legnagyobb teknőszerű mélyedésekkel biró (2) vájatcsoport foglal a magcsövek fölött helyet úgy, hogy a legnagyobb mag vethető. Ha kisebb magot akarunk vetni, úgy a (11) vetőtengely kötegét meg kell lazítani és a (v) vetőtengelyt balra el kell tolni. Aszerint, amint akkor a (3) vagy (4) vájatcsoport hozatik a vezetőcsövek fölé, kisebb vagy legkisebb magvakat vethetünk Ha a vízszintes (5) tolókát úgy állítjuk be, hogy a (7) kivágásai az ejtőaknák egész szélességét szabaddá teszik, úgy a legnagyobb vetőmagmennyiség szóratik ki. Ha ezt a mennyiséget csökkenteni akarjuk, úgy az (5) tolókát a 4. ábrán föltüntetett módon annyira eltoljuk balra vagy jobbra, hogy a (7) kivágások a vájatcsoportsorozatok egy részét vagy csak egy ily sorozatot hagynak szabadon. A 4. ábrán például a (2) vetőtengelymélyedéseknek csak egy sora van a vetőmag kiképzése számára szabaddá téve. A (7) kivágások magasságát is szabályozhatjuk a (8) tolóka segélyével. Ez utóbbi révén végül egyes (p, q) vezelőtöicséreket is teljesen lezárhatunk, ami például az esetben szükséges, ha egyes növényfajoknál oly sorokban kell a magvakat elvetni, amelyeknek távolsága két-két vetőcső egymástóli távolságának kétszeresét vagy többszörösét teszi ki. A (12) kavarótengely a csavarmenetszerű (15) részei segélyével a vetőtengely minden egyes körülfordulásánál az egymáshoz tapadt magvakat szétlazítja úgy, hogy a vetőmagvak nem léphetnek ki összecsomósodva. Amint az elvetett növények sorai kö-