66012. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gépek vezérlésére

— 6 — lítórugójára; a vezéremeltj űt pl. a(w) himbának az egyik, a sebességmérőt pedig a másik karjával kötjük össze, míg az (t) rugóhoz és az (u) kapcsolóhoz vivő rudazatot a forgáspontjához kapcsoljuk. Az előbb leírt berendezéshez hasonlóan itt is az (Sr) és az (Sl) görbetárcsák használtatnak, amelyek meggátolják, hogy a vezéremeltyű a nullhelyzete felé tovább mozgattassák, mint a pillanatnyilag előirt sebességnek épen megfelel. Ha a kívánt sebesség a végsebességtől eltér, ebben az esetben a (w) himba átállíttatik és a gyorsulásszabályozó beállítása addig változik, amíg csak a sebességek egymással meg nem egyeznek. A gyorsulásszabályozót persze még tetszőleges más, az itt leírtaktól eltérő kivitelben is állíthatjuk elő; így pl. a feszítőrugót változtatható légnyomásnak alávetett dugattyú helyettesítheti, vagy pedig a lendítőtomeg ellen ható erőt állítjuk elő a tömegnek valamely változtatható kerületi erővel való fékezése útján. Aztán meg a gyorsulásszabályozót is oly módon állíthatjuk be különböző gyorsításra vagy lassításra, hogy nem a lendítőtömeg ellen ható erőt, hanem a szabályozó tömegét változtatjuk meg, pl. úgy, hogy üregesnek képezzük ki a lendítőtestet és folyadékot, pl. vizet vagy higanyt szivattyúzunk belé, ha tömegét növelni, vagy elveszünk (pl. nyomólevegővel kinyomunk) belőle, ha tömegét csökkenteni akarjuk. A gyorsulásszabályozót továbbá beállíthatóan is rendezhetjük el, anélkül, hogy tömegét vagy a lendítőtömeg ellen ható erőt változtatnók. így pl. az 1. ábrabeli berendezéstől eltérően a lendítőtömeget nem a tengely körül forgó, hanem szilárd ponthoz köthetjük tekercsrugóval; ekkor persze a tengely (b) nyúlványait, amelyek az 1. ábra szerint a tengellyel mereven összefügguek, a szabályozónak különböző gyorsulásra való beállítása céljából a tengely körül forgathatóan kell elrendezni. Az előzőkben leírt berendezések egymással annyiban megegyeznek, hogy a vezérlő ellenállásnak önkényes vagy kényszermenetű beállítása nem történik közvetlenül, hanem mindig közvetve, a gyorsulásszal ályozó útján. Ha tehát e szabályozóban (mondjuk pl. részeinek elkopása miatt) üzemzavarok lépnek föl, úgy ezt a szabályozás sínyli meg, sőt a gyorsulásszabályozó működési zavarai olykor üzemzavarokra vezethetnek. Ezt, a hátrányt oly berendezéssel szüntethetjük meg, amelynél a gyorsulásszabályozó a vezérlés folyamatát ellenőrzi ugyanr de amellyel az üzemet csupán út- és sebességvezérléssel még akkor is fönn lehet tartani, ha a gyorsulásszabályozó valami okból nem működnék. Amíg az indító ellenállás, illetőleg a vezérlőmótora és a gyorsulás-szabályozó áz eddig említett berendezéseknél úgyszólván egymás mögé voltak kapcsolva, az itt folytatólag leírt berendezéseknél parallel kapcsoltaknak mondhatnók őket. A találmány további tárgya szóval oly berendezés, amellyel egy gép sebessége a vezérlőemeltyű állásától azáltal hozható az utóbbi működtetésével egyértelmű függésbe, hogy a gép vezérlését az ütemet megállapító berendezéssel együtt egy gyorsulásszabályozó állítja át. A 9. ábra a találmánybeli berendezésnek oly példaképem kiviteli alakját ábrázolja^ amelynél mechanikus differenciális vezérlés van egy gyorsulásszabályozóval a jelzett módon összefüggésbe hozva. Míg a 4. ábra szerint az (o) és a (q) szervek által egyidejűleg befolyásolt (w) himba középpontja állítja be a gyorsulásszabályozót és ezzel a vezérlőmótorra közvetve hat, az utóbbit a 9. ábra esetében a sebességvezérlés közvetlenül befolyásolja és a gyorsulásszabályozó csak akkor érvényesül, ha az (m) munkamótor gyorsulási állapota az előírt menetdiagrammal meghatározott értékétől eltér. A (d) differenciális kerékmű a 4. ábrabeli berendezéshez hasonló módon az(o) segédtárcsát mozgatja, amely azonban a vezérlendő (m) mótor által közvetlenül hajtott (q) fő vezérlő tárcsával együtt itt már nem az (s) gyorsulásszabályozó beállítására hat, hanem közvetlenül az (e) vezérlőmótor (u) kapcsolójára; aar,•') gyorsulásszabályozó itt.