65986. lajstromszámú szabadalom • Závárzat kakasos elsütőszerkezetek számára

tése ellen a legnagyobb biztonságot nyújtja. Ezen célt jelen találmány értelmében azáltal érjük el, hogy az ütőszöget két részre őszijük, amikor is a závárzat előreszökésekor a teljes ütőszögnek csupán egy kis része (az alábbiakban «csúcs»nak nevezett része) gyakorol a visszutarlórúgóra tömeghatást, inig a jelentékenyen súlyosabb másik ütőszögrész (az alábbiakban «átvivő»-nek nevezett rész) tömeghatása a nem kívánt tömeghatás tekintetében egyáltalában nem érvényesül; az elsütés céljaira azonban az ütőszög eme két részét akként hozzuk egymással érintkezésbe, hogy ekkor egy teljes egészet képeznek és ennekfolytán az ütőhatást épúgy viszik át a töltényre, mint valamely egységes ütőszög. Nyilvánvaló, hogy ezen ütőszögelrendezésnél a kakas számára aránylag gyönge ütőrúgó is megfelel, aminek viszont annak tartóssága, valamint az összes elcsaltantórészek méreteinek csökkentése, tehát további súlymegtakarítás a kövelkezménye. A rajzban példaképen az ütőszögelrendezés egy kiviteli alakja függélyes hosszmetszetben van ábrázolva. Az . 1. ábra az elrendezést előreszökött, de még el nem reteszelt závárzatial, a 2. ábra pedig elreteszelt závárzattal tünteti föl. Az (1) zárolófej az egyenes húzású závárzatoknál ismert módon csavarléc és -horony által van a (2) zárolóhüvelylyel összekapcsolva. Az (1) zárolófejben a (3) rúgó által visszatartott (4) csúcs van elhelyezve, melynek előre- és hátramozgását az (5) csap határolja. A (2) zárolóhüvelyben a (6) átvivő van elrendezve, melyet célszerűen egy gyönge (7) rúgó szorít előre és amelynek (8) tányérja a legmellsőbb helyzetben a zárolóhüvely (9) vállához fekszik. Az 1. ábrában föltüntetelt helyzetben az (1) zárolófej legmellsőbb helyzetében van rajzolva, míg a (2) zárolóhüvely még kissé hátrább áll, vagyis a zárolófej a zárolóhüvelyből még ki van húzva. Mint az az 1. ábrából Játható, ebben a helyzetben a (6) átvivő nem érinti a (4) csúcsot. Csak ha a (2) zárolóhüvely legmellsőbb helyzetébe (2. ábra) jutott és a závárzat elreteszelődött, jut az átvivő a csúccsal érintkezésbe, miközben az átvivő (7) rugójának ellenében kissé visszaszorul- úgy, hogy a (8) tányér a (9) vállat elhagyja. Azonban a mozgásnak ezen utolsó pillanatában is jelentéktelen az átvivő tömeghatása, mivel a mozgás ezen részében a sebesség egyrészt a zárolóhüvely és zárolófej, másrészt a zárolófej és a cső között az elreteszelésnél föllépő súrlódás által fölemésztődik. A závárzat elreteszelési mozgásánál tehát csupán a csúcs gyakorol tömeghatást, mely aránylag gyönge rúgó állal fölemészthető. Ha ugyanis a závárzatot előretoljuk vagy rúgó állal előreszökteljtik, úgy — mihelyt a zárolófej a csövet eléri — előbb a zárolófej megáll s ekkor következik be a (4) csúcs tömeghatása^ amelyet a (3) rugó vesz át. Ezután az (1) zárolófej a (2) zárolóhüvely utánmozgása által elreteszeltetik, illetve a cső mögött becsavartatik és csak a závárzat ezen elreteszelésének befejezésével, tehát csak közvetlenül mielőtt a fegyver lövésre kész állapotba kerül, juthatnak érintkezésbe a csúcs és az átvivő, mely részekre azután az előrecsappanó (10) kakas mint egyetlen darabra üt. SZABADALMI IGÉNY. Závárzat oly önműködő lőfegyverekhez, melyek a zárolófejhez képest eltolható zárolóhüvellyel és két részből álló ütőszöggel vannak ellátva, jellemezve azáltal, hogy az ülőszög két része a závárzat előremozgása közben egy, a zárolóhüvelyben levő ütköző által egymástól szétválasztva tartatik, mely ütközőhöz a hátsó ütőszögrészt (átvivőt) egy rúgó szorítja oda, míg a két rész, kevéssel a fegyver lövésre kész állapota előtt, a hüvelynek a zárolófej hez képest való előrefutása által egymással érintkezésbe hozaíik. tl rajzlap melléklettel. PALI.A6 RÉ8ZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN