65979. lajstromszámú szabadalom • Eljárás saválló ötvözetek készítésére

esetben hasonlóan oly nagy mennyiségben alkalmaztattak, hogy maguk is előidézték a szükséges savállóságot, az ötvözetet nagyon megkeményítették s törékennyé tették. E két fém azonban nagy mértékben finommá teszi az ötvözet belső struktúráját. Ha már most egyesítjük a króm és az­után a két utóbbi fém vagy ezek közül csak egyik tulajdonságait, akkor sikerül egy nagy passzivitású és szilárdságú ötvözetet elő­állítani, anélkül, hogy 33%-nál nagyobb mennyiségű krómot kellene alkalmazni 5%-nál kevesebb wolfram vagy molybdén­nel együtt. Ha ez utóbbi két lém helyett a drágább platinacsoport féméi közül vala­melyiket akarjuk alkalmazni, akkor elégsé­ges csak 3°/o-ot venni. Az itt elmondott új törvény szerint ké­szült ötvözetek, melyeknél tehát a főalkat­rész valamely passziválható fém (vas, nik­kel, kobalt) s a' második alkatrész túlnyo­móan króm a krómcsoportnak még egy vagy több másik tagjával együtt, sok olyan célra, hol a fémnek savállónak kell lennie, már így is megfelel s bár az ily módon elért erősen saválló ötvözetek elég szép öntvé­nyeket is adnak, kovácsolásra az ily önt­vények még mindig nem eléggé megfelelők. Hogy ezen tulajdonságot is kölcsönözhessük az ötvözetnek, jónak bizonyult a nehéz fé­mek közül (arany, ezüst, réz) valamelyiket az ötvözetben alkalmazni. Arany vagy ezüst­ből fél % is elegendő, rézből sem kell több, mint 2'/,. Az ötvözet előállításánál az ötvözettech­nikai ismert szabályai szerint kell eljárnunk és pedig először a főalkatrészeket ötvözzük egymással s azután a többi alkatrészeket magasabb olvadási ponton adjuk hozzá. Ha a főalkatrészak (vas, nikkel, kobalt) az olvasztás előtt még bizonyos tisztátalan­ságokat tartalmaznak (szén szilícium, akkor az olvasztásnál oxygént kell bevezetni és pedig vagy levegő hozzávezetés által vagy pedig az ötvözendő fémhez adott oxyd útján. Ezáltal a tisztátalanságok, melyeknek oxydjai részben illók, részben pedig elsalakosítlia­tók (mészhozzáadással) oxydáltatnak. Ezen tisztátalanságok eltávolítása után a tisztított ötvözet még némi oxygént tartalmaz a nik­kel, kobalt vagy krómmal együtt; ezen oxygénmaradék könnyen eltávolítható redu­kálószer. pl. magnézium, vagy magnézium­ötvözet segítségével. Ez a tisztítási mód egyébként a nikkel és hasonló fémek tech­nikájából már amúgy is ismeretes. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárása vascsoport fémeinek,nikkel, ko­baltnak, vassal valamint egymásközt való ötvözeteinek nemesítésére az ötvözet passzivitásának gyorsítása és rögzítése által, azáltal jellemezve, hogy az említett fémeket s ezeknek említett ötvözeteit legalább kettővel elegyítjük azon fémek közű), melyek oxygéndús és savaknak ellenálló anionokat képezhetnek, miniel­lett az elegyítés úgy történik, hogy etf utóbbi fémek közül egyik, pl. a króm, mint elsőrendű passziváló alkatrész na­gyobb mennyiségben (30%-le 15%-ig), a többiek pedig, első sorban molybdén és wolfram egyrészt mint passziváló-, másrészt mint strukturafinomító alkat­rész csekélyebb mennyiségben 5% ele­gyíttetnek s ezeken kívül még a nehéz ércek közül az aranyból vagy ezüstből legföljebb 1%-ot, vagy pedig rézből leg­följebb 3%-ot adunk oly célból, hogy egyrészt a mechanikai megmunkálható­ságot, másrészt pedig a kloridtartalmú savkeverékek ellen való tartósságot biz­tosítsuk. 2. Az 1. alatt igényelt és saválló ötvözetek előállítására szolgáló eljárás egy foga­natosítási módja, azáltal jellemezve, hogy 0-25 - 1'5% ezüsttartalom mellett a nik­kelt részben vassal pótoljuk. 3. Az 1. alatt igényelt eljárás egy fogana­tosítási módja, azáltal jellemezve, hogy a nikkel részben egyenlő súlyú kobalttal pótoltatik, míg az ezüst egészen vagy részben legföljebb 5%-nyi rézmennyi­séggel pótoltatik. 4. Az 1. alatt igényelt eljárás egy fogana­tosítási módja, azáltal jellemezve, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents