65936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás forgócsöves kemencék fűtésére

- 2 -kalmazása, melyek a chamotte-falazást tartják, stb. el nem kerülhető. Ha azonban a forgó kemence legmagasabb hőmérsékletei kiömlőnyílásának közvetlen közelében lépnének föl, annak időelőtt való tönkremenése nem volna elkerülhető. Ehhez járul még, hogy ezen körülmény figyelembe vétele mellett, az égetőzónát elhagyó forró égetett árú saját melegének kihasználására is törekedni kell. Ezen két követelmény csakis akkor hozható összhangba, ha az égetőzóna a kemence kiömlő nyílásától megfelelő távolságban vau. Ezáltal tehát a forgó kemencék fentebb említett elméleti kettéosztásából három részre való osztás lesz. Jobb megértés céljára a csatolt rajz 1., *2. és 3. ábrái szolgálnak. Az ábrák csak vázlatok jellegével bírnak. Az 1. ábrán a forgó kemencének elméletileg három részre való osztása látható; (a) az égetőzóna, amelyben egyedül a tüzelőanyagból való melegfejlesztés megy végbe; (b) az előmelegítőzóna, amelyben az (a) égetőzónából jövő füstgázak melege használtatik föl; (c) a hütőzóna, amelyben az égetendő árú lehűttetik és a tüzelőanyag és az elégéshez szükséges levegő megfelelően előmelegíttetnek. Mindebből következik, hogy az (a) zónában melegfejlesztés, a (b) és (c) zónában melegyfogyasztás megy végbe, és pedig a (b) zónában az égetendő árú, a (c) zónában pedig az égést előidéző anyagok előkészítése céljából. A kemencének más részében, mint az (a) zónában minden hőegységfejlesztés a forgó kemencénél, ha nem is abszolút, de legalább is részleges hőegységveszteséget jelentene. A forgó kemencében eddigelé alkalmazott égető eljárásoknál ezen célt elérni nem lehet. Minthogy a tüzelőanyagrészecskék, rögtön a kemencébe való belépésükkor, elgazosodni kezdenek, az általánosan szokáso3 fúvógépnyomásnál a levegőnek a tüzelőanyaggal való intenzív keveredését elérni lehetetlen és általában nem robbanásszerű elégést, hanem hosszan tovahúzódó lángokat nyerünk. Gáznak tüzelőanyag gyanánt való használata esetén a viszonyok hasonlók. Ezáltal a melegfejlesztés nemcsak az (a) térre marad korlátozva, hanem részben a (b) és (c) tereken is végbemegy. Hogy ezeken a helyeken melegfejlesztés nem kívánatos, az magától értetődik. Azon célból már most, hogy az elégés, a kivánt értelemben, az egye3 zónák szigorú elkülönítése mellett menjen végbe, az alább leírt eljárást találtam föl. Szükséges, hogy a forgó kemencét kitöltő légoszlop bizonyos sebességgel előremozogjon. A levegő ezen mozgási sebessége a kéményben lévő, tolókával elzárható nyílás által lassítható és gyorsítható. Tegyük föl, hogy a levegő (V) sebességgel mozog előre. A tüzelőanyagot a tüzelőanyagbevezető szerkezet igen magas nyomás alatt; ill. a légoszlopnak a kemencében való sebességénél sokkal nagyobb sebességgel (tehát pl. [x . V] sebességgel) vezeti be a forgó kemencébe. Az (x.V) értéket már most, a (V) értékhez képest, oly viszonyba kell hozni, hogy (x.V)-rőlne fokozatos átmenet jöjjön létre a kevéssé meggyorsított (V)-ig, hanem hogy az (x. V) sebességű tüzelőanyagsugár a (V) sebességű légoszlophoz ütközzék és szétporlódjék. Ezen a helyen aztán, örvénylés stb. folytán, a kemencekeresztmetszetben a levegőnek és tüzelőanyagnak elképzelhető legbensőbb keveredése fog létrejönni. Ezen munkamód és ezen hatás, valamennyi, sok sarokkal és ellenállással biró, zárt kamrakemencénél, természetes előföltétele a magas hőmérséklet elérésének. A forgó kemencében azonban ezen tapasztalatot eddigelé még nem használták föl. A forgó kemencénél két úton juthatnak célhoz, és pedig: első sorban a daraboa égetendő árunak ellenállás gyanánt való fölhasználása mellett maga a kemencefal segélyével, ill. bizonyos tűzálló anyagból készült ellenállásoknak a kemencébe való beépítése által (2. ábra), -vagy pedig azáltal, hogy maga a légoszlop szolgál a forgó kemencében ellenállás gyanánt. Utóbbi esetben a természetes előföltétel az, hogy a tüzelőanyag oly sebességgel, vagyis oly nyomással bocsáttassók a kemencébe, hog}- a szükséges porlasztás és örvényképződés a lomhán tova-i áramló, ill. a kéménybeu lévő megfelelő