65935. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mótorkocsik hajtóműve hatásfokának megállapítására

ben mutatja a motorkocsi vonóerejének mérésére szolgáló. szánt, a 4—6. ábra egy másik foganatos!tási alakot ábrázol, a 7—9. ábrában a dinamóméter időszakos tehermentesítésére szolgáló szerkezet két példája van föltüntetve, a 7. ábra az első példa oldalnézete, míg a 8. és 9. ábrák a második példát oldal-és föliilnézetben ábrázolják. Az 1—3. ábrabeli példánál az (a) szántest fapallókból van összeállítva s hátsó részére helyeztetnek föl a terhelő súlyok. Elől a (b) berendezés van elrendezve, melyhez a (d) dinamóméter (c) horga van kapcsolva. A dinamóméter másik (cl) horgába az (f) kötél van akasztva, mely a (h) jelzésű motorkocsihoz (g)-nél van kapcsolva. Az (a) szánt annyira terheljük meg, hogy a motorkocsi még éppen hogy húzni tudja s ekkor olvassuk le a (d) dinamóméteren a kifejtett vonóerőt.A 4 —6. ábrabeli példánál a vonókapcsolás létesítésére az (a) szántesten két (bl, b2), csapszög van elrendezve. A (bl) csapszögre van egyik végével a (d) dinamóméter akasztva, melynek másik végéhez az (il) csap révén az (i) emelő van akasztva; az (i) emelő (i2) fogáscsapja az (f) vonókötéllel van kapcsolva, míg az emelő másik karja az (i3) csapszög révén a beállítható (k) vonószervvel van összekötve, melynek másik vége a (b2) csapszöghöz van erősítve. A dinamóméter ily elhelyezése esetén kisebb lehet, mert a mótor által kifejtett vonóerőnek csak felét kell fölvennie. Az (i) emelő két karjának arányát természetesen másként is választhatjuk meg úgy, hogy a dinamóméter a vonóerőnek nem felét, hanem más tört részét fogja föl. Kétkarú emelő helyett természetesen egykarút is használhatnánk. Ha súlyt helyezünk arra, hogy a dinamómétert ne kelljen állandóan a kocsi vonóhatásának kitenni s hogy különösen a kocsi indításakor kiiktatható s azután menet közben lassan bekapcsolható legyen, akkor a 7. ábra értelmében a (d) dinamóméter előtt íiz (a) szánon (m) emelőt alkalmazunk, melylyel egyrészt, célszerűen hajlékony (c2) vonószerv révén a dinamóméter, másrészt az (f) kötél révén a motorkocsi van kapcsolva. A rajzon föltüntetett helyzetben az (m) emelő szabad úgy, hogy a mótor által kifejtett vonóerő az emelő elfordítása közben a (d) dinamóméterre vitetik át. Ha a dinamómétert ki akarjuk iktatni, akkor az (m) emelőt a pontozott helyzetbe állítva, az (n) szektorba fogó ék révén rögzítjük. Az emelő ily beállítása folytán a (c2) vonótag a pontozott vonás értelmében meglazul úgy; hogy a (d) diaamóméter tebermentesíttetik, a motorkocsi vonóhatása pedig az (f) kötél és a rögzített (m) emelő révén közvetlenül az (a) szánra vitetik át. A 7a. ábra értelmében az (m) emelő az (f) vonótag (n) hurkán haladhat át úgy, hogy beiktató dinamóméter esetén az (f) vonószerv által nem fordíttatik el. A 8. és 9. ábrabeli példánál a (d) dinamóméter előtt az (a) szánon (o) oszlop vau elrendezve, melyben a (p) éktolattyú van vezetve. A kocsival kapcsolt (f) vonószerv (q) kengyele közrefogja az (o) oszlopot s az oszlop mögött egy (r) görgő tengelyét ágyazza, mely a (d) dinamóméterrel van kapcsolva. A (p) tolattyút a (t) kerék és (s) csavarorsó révén állíthatjuk be; a (p) tolattyu _ megemelt helyzetében az (r) görgő behatolhat az oszlop alsó részében elrendezett résbe úgy, hogy a vonóerő közvetlenül a (d) dinamóméterre vitetik át; ha ellenben a (p) éket lesülyesztjük, akkor ez az (r) görgőt hátraszorítja s ezáltal a dinamóméiért tehermentesíti; ily beállítás esetén a (p) éktolattyú fogja föl a vonóerőt és az (o) oszlop révén közvetlenül az (a) szánra viszi át. Éktolattyú helyett a rögzítőszerekeket és a dinamóméter közti távolság módosítására kulisszát is alkalmazhatnánk, mellyel ugyanazon célt érhetjük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés mótorkocsihajtóművek hatásfokának megállapítására, jellemezve egy szán által, mely a motorkocsihoz