65912. lajstromszámú szabadalom • Önműködően játszó zongora

fujtatókkal közölni és így a kalapácsok útján a zongora húrjaira a lehető legnagyobb ütőhatás fejtetik ki. A levegőnnk a fujtatókból való kifúvása közben a tartánynak összeesése ellen bekapcsolt változtatható ellenállás folytán a játékos könnyen állapíthatja meg azon feszültséget, melyet a tartányra ki kell fejteni, hogy a legjobb eredményeket érje el. A gyakorlatban az találtatott, hogy a tartányra nagy nyomást kell kifejteni, ha a játékos még csak tanul «lábaival játszania, azaz lábai segítségével minden egyes hangjegyet vagy hangjegyeket kiválasztani, amint ezek a mozgató rudacskákhoz közelednek és a hangjegyeket a pedál működtetése útján megfelelően hangsúlyozni. Amint bizonyos gyakorlottságra tesz szert, a rúgó feszültsége fokozatosan csökkentetik, amíg azon feszültséget el nem éri, melynek segítségével a legjobb eredményeket éri el. A találmány további célja oly zongora létesítése, mely egyszerűsített és javított szerkezet mellett lehetővé teszi, hogy a játékos a basszus és szoprán hangokat egymástól eltérően hangsúlyozhatja. Ennek megfelelően a jelen találmány tárgyának egyik jellemző vonása abban áll, hogy oly zongoránál, mely szoprán és basszus fujtatókkal, a szoprán, illetve basszus fujtatókból a levegőnek kifuvására szolgáló tápláló tartányokkal és ez utóbbiakkal összekötött szélszekrénnyel van ellátva, elemeket alkalmazunk a levegőt a szekrényen átbocsátó nyílásnak szabályozására, miáltal lehetővé válik, hogy a játékos egyetlen tápláló tartány segítségével a szoprán és a basszus fujtatókat egymástól eltérő erővel működtethesse. Ezen tekintetben a találmány célja általában a szekrényen átvezető, a levegő számára való nyílásnak szabályozása azon célból, hogy a játékos egyetlen táplálótartány segítségével a szoprán és basszus hangokat tetszőleges módon különbözőképen hangsúlyozhassa. Legelőnyösebben mutatkozott azonban a szélszekrényben egy szűkített nyílásnak az alkalmazása, minek folytán a basszus vagy a szoprán tápláló tartány a szemben fekvő íujtatósorozatra tompított behatást fejt ki. Amint ismeretes, az önműködően játszó zongorák, különösen a fujtatókkal ellátott, egyszelepes zongorák húrjait rendesen a kalapácsok egy sorozata segítségével működtetjük, mely kalapácsok számára, még pedig mindegyik kalapács számára egy-egy fujtató van alkalmazva. Mindegyik fujtató rendesen feszített állapotban tartatik megfelelő nyíláson át a környező levegőből bevezetett levegő segítségével. Ha a zenehenger mélyedése az illető fujtatónak megfelelő hangjegynek megfelelően a mozgatórudacskák mélyedésével összeesik, atmoszférikus nyomás alatt lévő levegő áramol a mozgatórudacskával összekötött csövön át és a szelepet, az ú. n. fújtatót működtető szelepet fölemeli. Ha a szelep fölemelt helyzetében van, a fújtatót a környező levegővel összekötő nyílást elzárja és oly nyílást nyit, mely a fújtatót a játékos által működtetett, a levegőnek a fujtatótól való kiűzésére szolgáló berendezésekkel köti össze. Amint a levegő a fújtatót elhagyja, ez utóbbi összeesik és ennek folytán a vele összekötött kalapácsot működteti, mely a húrra ütést mér. A fújtatót működtető szelepek, melyeknek száma rendesen 88, igen pontosan szerkesztendők és állítandók be, nehogy a váltakozva nyitott, illetve zárt nyílásoknál tömítetlenség lépjen föl. Miután a fújtatót működtető szelepek az expanzió ( és kompresszió folytán föllépő légváltozások következtében defonnálódásoknak vannak alávetve, a szelepülésre való fölfekvésük közben pedig a komprimált légáram erejé\ nek vannak kitéve és a szeleprúdon és fölfekvési helyeiken lerakódó por és piszok a szelepeket eredeti helyzetükből elmozdítani törekszenek, ezen szelepek állandóan javításra szorulnak. Az ismert berendezéseknél valamelyik szelepnek kijavításánál a többi szelepek közül is számosat kellett eltávolítani, ami gyakorolt javító munkás szolgálatait tette szükségessé. Az ú. n. primér és szekundér típusú fujtató orgonák szelepeit i is állandóan kell javítani és ezen orgonák-