65911. lajstromszámú szabadalom • Vízalatti áramvonal-távírás meghatározott frekvenciájú váltóáram segélyével

) i \ gyobb mérvű elterjedését megakadá­lyozta. A találmány tárgya már most lénye­gében véve abban áll, hogy vízalatti áramvonal^kkal foganatosított távhatás alkalmazásánál a hajótest rövidrezáró hatását azáltal redukáljuk a kívánt mér­tékre, hogy az áramvonalakat fejlesztő villamosáramnak oly frekvenciát adunk, mellyel szemben a fémes hajótest ellen­állása sokkal nagyobb, mint egyenáram­mal szemben. Valamely fémes vezető ellenállása vál­tóáram esetén tudvalévőleg nemcsak annak ohmikus ellenállása által van meg­szabva, hanem azt az úgynevezett skin­hatás jelensége és az örvénylőáramok stb. többé-kevésbé növelik. Ez azáltal történik, hogy az áramvonalak a vezető­harántmetszetben nincsenek egyenletesen elosztva, mint egyenáram eseten, hanem a váltóáram periódusszámának nagysága szerint, többé kevésbé egyenlőtlenül osz­lanak el a vezető harántmetszetében. A jelen esetre nézve már most különösen az a körülmény kedvező, hogy a hajó­test tekintetbejövő anyaga többnyire vas­ból van és hogy épen a vasra nézve igen nagy az ellenállás növekedése váltó­áram esetén. Ennek oka a vasnak sajá­tos mágneses hatásában rejlik és így vas­ból álló hajótest esetére könnyen lehe­tővé válik oly periódusszámot találni, mely a hajótest rövidrezáró hatását kellő mértékben csökkenti és melynél mind­amellett az áramvonal-távhatás jelensége a maga tisztaságában megmarad. Ha a periódusszámot még tovább növelnők, akkor a többé nem «quasistacioner»-álln­pot folytán az áramvonal-távhatáshoz su­gárzási hatások járulnának és a periódus­szám meg további növelése folytán a távhatás csak sugárzás által idéztetnék el.. Ekkor a távhalás harmadik faja a távhatás első íajába menne át és így a drótnélküli távírás ezen fajával járó hát­rányokkal is számolnunk kellene. A találmány szerint tehát a választandó periódusszámnak meghatározott kedvező köriele van megszabva, mely azáltal jel­lemezhető, hogy a választott frekvenciá­nál a rövidrezáró ellenállás lényegesen meg van növelve, úgy azonban, hogy a távhatást még az áramvonal-folyamattal, azaz még nem sugárzással érjük el. A helyett, hogy a hajótest két egymás­tól távolfekvő helyén külön szigetelt fém­lemezeket alkalmaznánk, az áramot természetesen a hajótestnek- két erre al­kalmas helyéhez közvetlenül is hozzá­vezethetjük. Emellett esetleg a vasénál jobb vezetőképességgel biró lemezeknek ezen csatlakozási helyekre való elhelye­zésével, az áramvonalaknak a vízbe való jó elosztásáról kell gondoskodnunk. A jeladónál az áramnak a vízben való elő­idézésére a legegyszerűbb mód az, hogy alkalmas váltóáramú gépet használunk, melynek két pólusát a különböző viszo­nyok szerint vagy közvetlenül vagy bizo­nyos villamosenergiát igénylő szerkezete­ken át (ellenállások, mérőkészülékek, szin­tonáló közegek, önindukciók vagy kon­denzátorok vagy más effélék közvetítésé­vel) kötjük össze a két jeladólemezzel vagy a hajótest két áramcsatlakozási pontjával. Hasonlóképen a vevőállomáson is a legkülönbözőbb eszközöket alkalmazhat­juk arra a célra, hogy a vízben, a jel­adóval előidézett áramvonalakat észre­vehetővé tegyük. E célra a legtöbb eset­ben a telefon a legegyszerűbb és legér­zékenyebb. Magas frekvenciájú váltóáram válasz­tása ellenére is sok esetben lehetetlen lesz elkerülni azt, hogy az áramvona­laknak aránylag csak kis része terjedjen el a vízben és a legnagyobb rész a hajó­testen át egyenlítődjék ki. Mindamellett azonban oly periódusszám alkalmazása, mely a gyakorlatban általában alkalma­zott frekvenciákat fölülmúlja, igen elő­nyösnek mutatkozik, mert hiszen már az a körülmény, hogy a hajótest a válasz­tott váltóárammal szemben többszörösen^ nagyobb ellenállással bír, mint alacso nyabb váltóárammal szemben, elegendő

Next

/
Thumbnails
Contents