65911. lajstromszámú szabadalom • Vízalatti áramvonal-távírás meghatározott frekvenciájú váltóáram segélyével

) i \ gyobb mérvű elterjedését megakadályozta. A találmány tárgya már most lényegében véve abban áll, hogy vízalatti áramvonal^kkal foganatosított távhatás alkalmazásánál a hajótest rövidrezáró hatását azáltal redukáljuk a kívánt mértékre, hogy az áramvonalakat fejlesztő villamosáramnak oly frekvenciát adunk, mellyel szemben a fémes hajótest ellenállása sokkal nagyobb, mint egyenárammal szemben. Valamely fémes vezető ellenállása váltóáram esetén tudvalévőleg nemcsak annak ohmikus ellenállása által van megszabva, hanem azt az úgynevezett skinhatás jelensége és az örvénylőáramok stb. többé-kevésbé növelik. Ez azáltal történik, hogy az áramvonalak a vezetőharántmetszetben nincsenek egyenletesen elosztva, mint egyenáram eseten, hanem a váltóáram periódusszámának nagysága szerint, többé kevésbé egyenlőtlenül oszlanak el a vezető harántmetszetében. A jelen esetre nézve már most különösen az a körülmény kedvező, hogy a hajótest tekintetbejövő anyaga többnyire vasból van és hogy épen a vasra nézve igen nagy az ellenállás növekedése váltóáram esetén. Ennek oka a vasnak sajátos mágneses hatásában rejlik és így vasból álló hajótest esetére könnyen lehetővé válik oly periódusszámot találni, mely a hajótest rövidrezáró hatását kellő mértékben csökkenti és melynél mindamellett az áramvonal-távhatás jelensége a maga tisztaságában megmarad. Ha a periódusszámot még tovább növelnők, akkor a többé nem «quasistacioner»-állnpot folytán az áramvonal-távhatáshoz sugárzási hatások járulnának és a periódusszám meg további növelése folytán a távhatás csak sugárzás által idéztetnék el.. Ekkor a távhalás harmadik faja a távhatás első íajába menne át és így a drótnélküli távírás ezen fajával járó hátrányokkal is számolnunk kellene. A találmány szerint tehát a választandó periódusszámnak meghatározott kedvező köriele van megszabva, mely azáltal jellemezhető, hogy a választott frekvenciánál a rövidrezáró ellenállás lényegesen meg van növelve, úgy azonban, hogy a távhatást még az áramvonal-folyamattal, azaz még nem sugárzással érjük el. A helyett, hogy a hajótest két egymástól távolfekvő helyén külön szigetelt fémlemezeket alkalmaznánk, az áramot természetesen a hajótestnek- két erre alkalmas helyéhez közvetlenül is hozzávezethetjük. Emellett esetleg a vasénál jobb vezetőképességgel biró lemezeknek ezen csatlakozási helyekre való elhelyezésével, az áramvonalaknak a vízbe való jó elosztásáról kell gondoskodnunk. A jeladónál az áramnak a vízben való előidézésére a legegyszerűbb mód az, hogy alkalmas váltóáramú gépet használunk, melynek két pólusát a különböző viszonyok szerint vagy közvetlenül vagy bizonyos villamosenergiát igénylő szerkezeteken át (ellenállások, mérőkészülékek, szintonáló közegek, önindukciók vagy kondenzátorok vagy más effélék közvetítésével) kötjük össze a két jeladólemezzel vagy a hajótest két áramcsatlakozási pontjával. Hasonlóképen a vevőállomáson is a legkülönbözőbb eszközöket alkalmazhatjuk arra a célra, hogy a vízben, a jeladóval előidézett áramvonalakat észrevehetővé tegyük. E célra a legtöbb esetben a telefon a legegyszerűbb és legérzékenyebb. Magas frekvenciájú váltóáram választása ellenére is sok esetben lehetetlen lesz elkerülni azt, hogy az áramvonalaknak aránylag csak kis része terjedjen el a vízben és a legnagyobb rész a hajótesten át egyenlítődjék ki. Mindamellett azonban oly periódusszám alkalmazása, mely a gyakorlatban általában alkalmazott frekvenciákat fölülmúlja, igen előnyösnek mutatkozik, mert hiszen már az a körülmény, hogy a hajótest a választott váltóárammal szemben többszörösen^ nagyobb ellenállással bír, mint alacso nyabb váltóárammal szemben, elegendő