65901. lajstromszámú szabadalom • Öblítőberendezés

•emelő az előbbivel ellentétes értelemben f; elfordul és az (i) szelepet vagy csapot ismét elzárja. v A 2. ábrán föltüntetett kivitel a leírttal lényegében megegyezik, de annál annyiban egyszerűbb, amennyiben az (fj emelő egykarú emelőnek van kiképezve. A működési mód ugyanaz. A 3. ábrán némileg módosított kiviteli alak látható. Míg az eddig ismertetett kiviteleknél a (b) tartály zárt volt, itt nyitott tartályt alkalmazunk, melynek (c) rekeszében a (d) láncról az (e, el, f) rudazat útján mozgatott (a) úszó dugattyúgz^rűen mozoghat. A helytállóan megerősített (hl) szivornyacsövet a (kl) harang veszi körül, mely az (el) rúdra van fölfüggesztve. A harang alsó, visszahajlított peremén az (1) gyűrű nyugszik. A működés a következő: A (d) lánc meghúzásánál a (kl) harang fölemelkedik és az (1) gyűrű a harang karimájára szorulva, a harangban lévő vizet fölemeli, a víz a (hl) csőbe lép és a szivornyahatás megindul. Ezáltal a (b) tartályban lévő víz kiszívatik. A lánc meghúzásánál az (a) úszó leszoríttatik, az (i) szelep vagy csap nyílik és mindaddig nyitva marad, míg a (b) víztartályban az eredeti vízszínmagasság el nem éretett. A 4. ábrán oly foganatosítási alak van föltüntet ve, melynél az úszó teljesen elmarad. Az (f) emelőre, mely itt szintén az (i) elzárószerv befolyásolására szolgál, az (m) edény van erősítve. Ez az edény továbbá az (n) súllyal terhelt (o) karra van erősítve. A (j) vízbebocsátó csőnek a (p) csap által beállítható (jl) toldata az (m) edény megtöltésére szolgál. A (d) lánc meghúzásánál az (f, o) rudazat az (n) súlyt lefelé, az (m) edényt pedig fölfelé billenti úgy, hogy az edényben tartalmazott víz kiömlik és a (b) tartály (Hl) vizszínmagassága a (H2) vízszínig emelkedve a (h, k) szivornyán át a szívás megindal. A lánc meghúzásánál egyúttal az (i) szelep vagy csap is nyílik. Az egyes részek súlya úgy van méretezve, hogy a (d) lánc elbocsátásánál az (i) csap vagy szelep még nem záratik és a víz egyrészt erős sugárban a (j) csövön át á (b) tartályba, másrészt a (jl) csötoldaton át szabályozható mennyiségben az (m) edénybe ömlik, melyet ekkor (üres állapotban) az (n) ellensúly kissé fölíelé billentett helyzetben tart. Abban a mértékben, amelyben az (m) edény megtelik, az edény egyrészt az (n) súly hatása ellen vízszintes helyzetéhez közeledik és egyúttal ellensúlyként működve, az (fj emelőt elforgatja úgy, hogy az (i) csap vagy szelep záródik. Az (i) csap nyitásának tartama úgy van megszabva, hogy a (b) tartály a (Hl) magasságig megtelik, míg az (m) edény űrtartalma úgy van megválasztva, hogy az edényben tartalmazott víz a (Hl) vízmagasságnak a (H2) vízmagasságig való emelésére legyen elegendő. A (h, k) szivornya célszerűen úgy van méretezve, hogy rövidebb (k) szára bővebb legyen, mint a (h) lefolyatószár. Ennek célja, hogy a duzzasztott vízből minél nagyobb mennyiség kerüljön a (h) szárba és így a szívás föltétlenül és könnyen meginduljon. A szivornya alakja és kiképzése tetszőleges lehet. így pl. lehet a szivornyát egy egyenes csőből és egy reáborított, alul nyitott harangból kiképezni. Ugyancsak tetszésszerinti alakú és kiképzésű, valamint elhelyezésű lehet az úszó is. A szivornyahatást az összes ismertetett kiviteleknél az úszó által létesített vízszínduzzasztáson kívül a (j) csövön át befolyó víz is okozza, de természetes, hogy az utánfolyó vízmennyiségnek nagyobbnak kell lenni, mint a lefolyó vízmennyiségnek, hogy az (i) zárószerv záródása bizonyos idő után bekövetkezhessek. Egy további újítás értelmében a szerkezetet még egyszerűsbíthetjük azáltal, hogy úgy az úszót, mint a kiöntőedényt, valamint a működtető rudazatot elhagyjuk. Ebben az esetben az öblítőszerkezet nem áll másból, mint egy tartályból, melybe egy szivornya merül. A vízhozzáfolyás szabályozására időzítőszerkezetet használunk,