65900. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizátor repülőgépekhez

Megjelent 1914. évi november iió 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 65900. szám. V/h. OSZTÁLY. Önműködő stabilizátor röpülőgépekhez. MIHÁLIK JÁNOS FAIPARI GYAKORNOK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1914 január hó 14-ike. Jelen találmány röpülőgépekhez való stabilizátorra vonatkozik, amelynél a hordfölületek két végén szárnyak vannak lendíthetően megerősítve. A találmány abban áll, hogy ezen szárnyak berendezéssel vannak kapcsolva, amelyben nyomóközeg működik és a kilendített szárnyakat eredeti helyzetükbe visszalendíteni törekszik. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási alakja példaképen van föltüntetve és pedig az 1. ábrán önműködő stabilizátorral fölszerelt kétsiku röpülőgép elölnézete, a 2. ábrán fölülnézete és a 3. ábrán a szárnyakat működtető berendezés hosszmetszete. Az (a) hordfölület két végén a (b) csuklóban lendíthetően a (c) szárnyak vannak elrendezve. A (c) szárnyakkal a (d) pontnál az (e) rudak vannak összekötve, amelyeknek másik vége az (f, g, h) emelő (f) karjával van kapcsolva. A háromkarú emelő (g) karja az (i) vonóelem által a működtető berendezés (k) rúdjával van összekötve. A háromkarú emelők (h) karjai párhuzamos mozgás létesítése végett a (j) vonóelem által állanak egymással összeköttetésben. A röpülőgép közepén az (1) henger van szilárdan megerősítve és benne a közepén az (m) dugattyú van ide-oda mozgathatóan ágyazva, amelyhez kétoldalt a már említett (k) rudak vannak hozzáerősítve. A (k) rudakat egy-egy (o) rúgó veszi körül, amelynek egyik vége az (1) henger födeléhez, másik vége a hengerben csúsztatható és a (k) rúdon lazán elrendezett (n) persely fenekéhez támaszkodik. Az (m) dugattyú ágya szűkebb mint az (1) henger többi része úgy, hogy az (n) perselyek csak a dugattyú ágyáig mozoghatnak, tehát az (o) rugók az (m) dugattyút állandóan ágyában a henger közepén tartani törekednek. A csuklótengelyek előnyösen golyós csapágyakban vannak ágyazva. Ha valamely erő a röpülőgépet vízszintes helyzetéből fölbillenteni törekszik, ezen erő hatásának elsősorban a (b) szárnyak engednek és pedig a hordfölület két végén elrendezett szárnyak egymással ellenkező értelemben. Ennek következtében a szárnyak az előrehaladás irányában a levegővel szemben ellenállást fejtenek ki, amely a fölbillentésre törekvő erővel ellenkező értelemben hat. Amint az egyensúlyt zavaró erő hatása megszűnt, az (o) rúgó az (m) dugattyú és az ezzel kapcsolt rudazat útján a (b) szárnyakat eredeti helyzetükbe visszalendíti. Ezáltal a vezető beavatkozá-