65877. lajstromszámú szabadalom • Zár ártézi kutak számára

Megjelent 1914. évi novembe r hó 24-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 65877. szám. XXI/e. OSZTÁLY. Zár artézikutak számára. IFJ. KENÉZ TAMÁS ARTÉZIKŰTFÚRÓ ÉS VÍZVEZETÉKI VÁLLALKOZÓ HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN. A bejelentés napja 1913 április hó 19-ike. A jelen találmány tárgyát képező artézikutak számára való zár a mellékelt rajzon hosszmetszetben vázlatosan van föltüntetve. A találmány abban áll, hogy az artézikút fölfutócsövén puha anyagból (ruggyanta, szövet stb.) készült (9) gömböt vagy effélét alkalmazunk, melynek űrtartalma a fölfutócsőben a nyitási helyig lévő víz köbtartalmának felel meg. A gömb vagy efféle anyagára nézve lényeges, hogy az deformálódhassék és hogy a levegőt magán át ne eressze; a gömb lehet tehát pl. puha bőrből is. A (9) gömböt a (2) fölfutócső fölső végére alkalmazzuk, a gömb fölső részét pedig fölerősítjük a (8) födőhöz. Mint a rajzból látható, ha az (5) csapokat kinyitjuk, a gömbben lévő komprimált levegő a gömbből a fokozatosan kiürülő (2) csőbe száll a vízfölszín esésének megfelelően, a gömb pedig oldalról behorpad. A gömbnek a (8) födővel való összeköttetése folytán azonban a külső légnyomás nem nyomhatja be a gömböt a csőbe. Ha ellenben az (5) csapokat elzárjuk és a víz ennek folytán a {2) csőben előbbi magasságáig megint fölemelkedik, a víz a levegőt szintén az eredeti állapotába a gömbbe tolja föl úgy, hogy a gömb előbbi rendes gömbalakját ismét fölveszi. A fölfutócsőben a víz tudvalévőleg játszik, azaz 10—15 cm.-nyire le és föl jár; a (9) gömb ennek megfelelően tágul és feszül; mivel az artézikút életföltétele, hogy a víz állandó mozgását ne gátoljuk, a (9) gömb ennek a célnak is tökéletesen megfelel. A gömbnek tulajdonképeni célja, hogy semminemű piszok, por vagy bacillus az ivóvízbe be ne juthasson, ami máskülönben az állandó levegőcsére folytán könnyen megtörténhetik; az artézikútnak a levegőtől való tökéletes elzárása azonban azért is célszerű, mert minden artézikút vize ásványi alkatrészeket tartalmaz, melyek a levegőre jutás alkalmával fölbomlanak, minek folytán a vízben egészségre ártalmas elváltozások mennek végbe, melyek a víz fölületén gyakran zöld moha, nyálka stb. alakjában mutatkoznak. Az új berendezés által ezeket a hátrányokat elkerülhetjük. Ezen berendezés különösen oly artézikutaknál fontos, melyeknél tartályba gyűjtik a vizet, mert itt ezáltal egyrészt azt érjük el, hogy a levegő káros anyagot be ne ránthasson a vízbe, másrészt, hogy a víz fölületén nyálka, zöld moha stb. ne képződhessen. A (9) gömböt nem kell föltétlenül a (2)