65859. lajstromszámú szabadalom • Készülék magas frekvenciájú elektromos rezgések létesítésére

— 2 — képződése után, az a törekvése, hogy gyakorlatilag állandó amplitúdóval biró rezgéseket létesítsen, mihelyt azonban az elektródaközt növeljük, az ellenállás is növekszik, mire tompított rezgések keletkeznek. Ily módon tehát tompított rezgések létesülnek, melyeknek az a törekvése, hogy tompítatlanakká váljanak, minek következtében oly hullámok keletkeznek, mint amilyenek az 1. ábrában vannak föltüntetve. A 2—5. ábrák a találmány tárgyának foganatosítási alakját mutatják, ahol azonban különösen kiemelendő, hogy ezek csak példáknak tekintendők, mivel a találmány igen különféle módon testesíthető meg. A 2. ábrában (d) a kisülési pálya, mely az (a) fojtó- és a (c) induktancia-tekercscsel sorba van kapcsolva és ezzel a primér áramkört alkotja, mely vagy egyenárammal, vagy váltóárammal táplálható, (e) egy, a kisülési pályával és a (c) índuktancia-tekerccsel párhuzamosan kapcsolt kondenzátort jelöl, mely a szokásos rezgéskört zárja. Egy további, az (f) kondenzátorból és a (g) tekercsből álló rezgéskör a (d) pályával párhuzamosan van kapcsolva. A rezgéslétesítő úgy van szerkesztve, hogy az egyik, vagy mindkét (dl, d2) elektróda mozgatható, illetőleg rezgéseket végezhet, úgy a (dl, d2) elektródák közötti kisülési pálya hossza változik, miáltal a fényív ellenállása is folytonosan változik. A fényív ellenállásának ezen ismertetett módon való változtatása a rezgéslétesítés lényeges jellemzője. Elérhetjük ezt pl. mint az a 3. ábrából kitűnik, az egyik (d) elektródának (o) rugón való elrendezése által, ahol is a (dl) elektródának az a törekvése, hogy visszaessék és a (d2) elektródával kontaktust létesítsen. A (dl) elektróda egy fegyverzet gyanánt szolgáló (i) vasdarabbal van ellátva; az (a) fojtótekercs (aO) elektromágnes gyanánt van kiképezve és úgy van elrendezve, hogy a (dl) elektródát vonzani és helyzetét állandóan megváltoztatni igyekszik, mimelíett úgy rezeg, mint csengőszerkezet kalapácsa. Ha a primér áramkört árammal látjuk el, akkor, mtvel a (dl, d2) elektródák egymással érintkeznek, az (a) fojtótekercsen áram megy át, mely tekercs ekkor elektromágnes gyanánt hat és a (dl) elektródát a (d2)-től elhúzni igyekszik, miáltal az elektródák között fényív képződik. Mivel pedig az elektródákkal párhuzamosan egy rezgéskör van kapcsolva és mivel az elektródák jó hővezetőkből valók, a fényív képződése késleltetik, vagy pedig a fényív el is alszik, ba a távolság igen nagy lesz. Ennek következtében az áramkör megszakad, a mágneses erő megszűnik és a (dl) elektróda ismét visszafelé leng, mire a folyamat megismétlődik. Az eredmény tehát egy, a (dl, d2) elektródák között keletkező oly fényív. melynek hossza folytonosan változik és melynek ellenállása is folytonosan változó. Ha a (dl, d2) elektródák között az áramkört megszakítjuk, akkor a rezgések az antennakörben mégis tovább tartanak, míg tompulás folytán fokozatosan megszűnnek, mint tompított rezgéseknek szikratávolságok útján való létesítésének rendes módjánál. A (dl, d2) elektródákkal párhuzamosan (f, g) segédrezgéskört is rendezhetünk el, meg pedig célszerűen oly kört, mely aránylag nagy kapacitású kondenzátorral van ellátva, ez nem föltétlenül szükséges, csak előnyös, ha folytonos működés kívántatik meg. Az áramkör úgy állítható be, hogy a rezgéskör rezgési periódusa, amennyire csak lehetséges, a rugóéval megegyezik, vagy annak harmonikus többszöröse. A drótnélküli.telegráíia céljaira a rezgések a 2. ábrában föltüntetett, vagy más módon vihetők át léghuzalra. A rezgéslétesítés ismertetett módján kívül a (d) kisülési pálya számára zárt tér is elrendezhető, melyben az rezgéseit végzi; ez a tér levegővel, vagy más gázzal, vagy folyadékkal is lehet telítve. A találmány egy másik, a 4. ábrában