65851. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá és egyenáramnak váltakozó árammá való átalakítására

tort hajtja, határozza meg a létesített váltakozó áram frekvenciáját. A (2) tengelyre több (4) gyűrű van fölhelyezve, melyek alkalmas módon egymás ellenében el vannak szigetelve. Ezen gyűrűk számát ama összeköttetések csoportjának száma szerint határozzuk meg, meh'eket a kommutátoron levő vezető szegmensek között létrehozunk. A mótor toklödelére erősített (5) tárcsa (6) karimával van ellátva, mely derékszögben áll az (5) tárcsa homloklapjára. Ezen karimára (7) gyűrűk vannak fölhúzva, melyek hasílékolva vannak és mint azt a 3. ábrán (8)-nál látjuk, csavar vagy efféle segélyével vannak összehúzva. Ezen gyűrűk mindegyike egy-egy (9) kefetartó tartójául szolgál, mely tetszőleges módon van a gyűrűn megerősítve és attól elszigetelve. Mindegyik kefetartó nagyobb mennyiségű kisebb (10) kefét hordhat (2. ábra), vagy pedig a kefetartó egyetlen széles kefét hord, amint az éppen célszerű vagy szükséges. A kommutátoron csúszó kefék vagy kefecsoportok száma a létrehozandó alakítástól függ. A kiviteli példánál két kefe van elrendezve, minthogy a gép egyfázisú váltakozó áramot egyenárammá és egyenáramot egyfázisú váltakozó árammá alakít át. A szegmenseknek a kommutátoron való csoportosítása, mint említettük, tetszőleges lebet; hogy azonban egyfázisú váltakozó áramot egyenáramúvá alakítsunk át vagy fordítva, ezeket a szegmenseket két csoportra vagy kettőnek többszörös csoportjára kell osztani, mely utóbbi esetben a csoportok úgy kapcsoltatnak, hogy a valóságban két csoportot képeznek, ha valamennyi elektromos összeköttetést létesítettünk. Gyakorlati szempontból szükséges, hogy a szomszédos szegmensek ellentétes polaritásúak legyenek és annyira elálljanak egymástól, hogy a távolság nagyobb legyen, mint az alkalmazott kefe vagy kefék vastagsága úgy, hogy nem állhat be anna"k a veszélye, hogy a kefék ellentétes polaritású szomszédos szegmensekbe átnyúlnak, ami rövidzárlatot okozna. Lehet továbbá — ha kívánatos — két vagy több szegmenst egymással vezetően összekötni úgy, hogy a valóságban egyetlen szegmenst alkotnak. Ez az eset a 4. ábrán van föltüntetve, ahol öt egymásután következő szegmens alkalmas szervek útján van egymással összekötve úgy, hogy azok a valóságban egyetlen (11) szegmenst képeznek. Ez esetben négy, egymástól 90°-nyira elálló szegmenscsoportunk van. Az egymással szemben fekvő szegmensek vezetően vannak egymással összekötve. A szomszédos szegmensek vagy szegmenscsoportok, mint az a 4. ábrán van föltüntetve, nemvezető anyag által vannak egymástól elkülönítve. Erre a célra igen alkalmas a bakelit, a cél azonban más módon is elérhető és csak az szükséges, hogy az anyag kopása épp oly mértékben menjen végbe, mint a vörösrézszegmenseké. A leírt gép üzeménél csak a két szomszédos (4a) és (4b) gyűrűt használjuk. A leírt gép következő módon alakítja át az egyenáramot váltakozó árammá. Tegyük föl, hogy az átalakítandó áram a (9) és (9a) kefékkel összekötött (12) és (13) vezetékeken át jut be a gépbe és az átalakított áramot a (4a) és (4b) gyűrűkről ezeken csúszó alkalmas kefék szedik le és vezetik a (14) és (15) vezetékekbe (1. ábra), melyek az átalakított áram áramforrását jelzik. Ha föltesszük, hogy a (12) és (13) vezetékekben egyenáram folyik, akkor a (13) vezetéken át folyó áram a (9a) kefébe fog belépni és innen a vezető szegmenseken átfolyni, és végül fölváltva a (4a), ill. (4b) gyűrűkbe bevezettetni. Ha most föltesszük, hogy egy adott pillanatban a (9a),. ill. (9b)" kefék alatt egymás ellenében elszigetelt lamellák vagy lamellacsoportok foglalnak helyet és hogy a (9a) kefe alatt levő szegmensek a (4a) gyűrűvé?, a (9b) kefe alattiak pedig a (4b) gyűrűvel vannak összekötve, akkor a po-