65829. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektromos szögecselésre

- 2 _ a hengeralakú szögtestnek fölhevítésére úgy, hogy a szöget aránylag kis áramerősséggel igen gyorsan és annyira fölhevíthetjük, hogy elég plasztikussá válik, amidőn a fejét aránylag kis nyomással alakíthatjuk. A nagy frekvenciájú áram használata szóval az áramkör bizonyos helyének igen gazdaságos fölhevítését teszi lehetővé, ha e hely tömör vezető gyanánt és az áramkör többi része a skinhatástól menten képeztetik ki. Az új eljárással egészen egyenletesen szögecselünk, tekintve, hogy a sajtó előírt nagy nyomásánál is csak akkor képezzük a szöget, ha az utóbbi fölhevítve, már elég plasztikussá vált. Tehát minden szög sajtolásakor szükségképen bizonyos hőfokra hevíttetik föl, amiáltal egyenletes megfeszülése, szóval tartása biztosíttatik. Az ismert szögecselő eljárás, amely szerint az áram vezetése a munkadarabnak egyik oldalán a pólustól a szögön keresztül, a másik oldalán pedig a szögecs pókjától a másik pólusig halad, nem volt gazdaságos. Eszerint ugyanis az áramot vezető "kábel a vastömeget körülzárja és váltakozó áram használata esetében transzformátort alkot, amely erős elektromotoros ellenerőt fejt ki úgy, hogy a vastömeg örvénylő áram folytán szükségtelenül erősen hevíttetik föl. A találmány szerint ellenben az áramot a munkadarabnak ugyanazon oldalánvezetjük be és ki úgy, hogy a transzformátornak káros hatását majdnem egészen kiküszöböljük és ezenkívül az áramnak a vason át csak kis utat kell tennie. A szögecstestet továbbá á munkadarab felé izoláljuk és ezzel az áramvonalaknak az utóbbiban való szétterülését meggátoljuk, ellenben a munkadarabot az áram visszavezetésére fölhasználjuk, amidőn az áram a szögecs testén már áthaladt. A szögecsek túlhevítését elkerülendő, iúlnagy áram kikapcsolásáról gondoskodnunk kell, amely célra oly áramszaldló szolgál, amely a priméráramot azonnal önműködően megszakítja, mihelyt az áram ereje bizonyos értéken fölül emelkedik, ami főleg olyankor lehetséges, amidőn a gáncs képzésekor közte és a munkadarab között kontaktus áll elő. Az áramszakítót oly berendezéssel látjuk el, amellyel kis idő múlva önműködően bekapcsoltatik úgy, hogy külön kiszolgálására nincs szükség. A csatolt rajzon a találmány tárgyának két kiviteli alakja van föltüntetve. A transzformátor vasmagja, amelyet (a) fogantyújával foghatunk kézbe, egymás fölé rétegezett (b) bádoggyűrűkből áll, amelyek vékony selyemszalaggal tartatnak össze és a primértekercs fölvételére szolgálnak.' Az áram (c)-nél vezettetik be. A szekundértekercs egymásba tolt, szigetelt (d) rézcsövekből vagy izolált betétek közbeiktatásával egy darabból göngyölt (d) rézcsőből áll, amelyet egyik oldalán a legjezőszerűen szétnyíló (e) csipkévé képezünk ki. A (d) cső másik végére erősített (f) tömb a szögfej képezésére szolgáló (g) acéltuskót hordja. Az (e) csipkék szigetelt és font drótokból álló, skinhatástól ment (n) vezetékkel kapcsoltatnak a (h) kontaktuslaphoz, amelyhez a szögecselő szerszám az izolált (i) szorítókészülékkel rögzíttetik egy vagy több (m) vezetőpecekre szerelt (k) rúgó közbeiktatásával. A vasmag belsejében más vezetéket is alkalmazhatunk a (d) rézcső helyett. A kezdeti nyomást kézzel yagy ismert sajtóval (szorítókészülékkel) állíthatjuk elő; e készüléket pl. a szekundér áramkör rézcsövébe bevezetett erős csap révén, vagy pedig a rajzban föltüntetett emelőrudazattal működtethetjük. Ily rudazat pl. a rézcsőbe benyúló (o) emeltyű, amely a húzásra igénybe vett (p) rúd útján van a (q) ellentámasszal könnyen szétbontható összeköttetésben. A (p) csapot egy szögecslyukon vezetjük át. Az ellentámaszt a munkadarabra fektetjük, vagy pedig oly esetben, ha az utóbbi szélét szögecseljük, az (r) kézike-