65795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynak szulfitcellulózlúgból való előállítására

•sítjük az első, cukorban gazdag főzőfolya­dékkal, melyet a fáoak alkálival vagy sav­val való előkezelésénél kaptunk. Világos, hogy az előkezelésnél kapott, cukorban gazdag lúgot a szuJfithulladék­lúggal való egyesítése előtt alkohollá, illetve cukorsziruppá lehet földolgozni vagy pedig lehet még más értékes anyagokat is, mint pl. gyantát, ragasztóanyagokat, csersavat stb. külön-külön kitermelni és értékesíteni, mielőtt az előkezelési lúgot a szulfithulla­•déklúggal keverjük. A savakkal való előkezelés helyett külö­nösen lombos fáknál higított alkálival, pl. 1—2%-os szódaoldattal vagy kb. 5%-os •ammoniaoldattal való párolás is végezhető. Az így kapott lúgokból ezután először is az ammóniát regeneráljuk. Ámbár a szulfithulladéklúgnak csak cse­kély a cukortartalma, mégis, mint ahogy ezt kísérletek is bizonyították, a száraz törköly­íyel kevert lepárlási maradékot az állatok szívesen ették. Azonban jobb, ha a mara­dékot a fa előkezelésénél kapott cukorban gazdag lúgokkal keverjük. Pél da: A szokásos módon fölaprózott fát kb. a 2—4 szeres mennyiségű higított (kb. 0-4% —5°/«-os) kénsavnál 4—6 óra hosszat né­hány atmoszféra túlnyomás mellett (0 5 — 3 at. a fa minősége szerint) pároljuk, a cu­korban gazdag folyadékot lesajtoljuk vagy leszivatjuk és a mésszel vagy szénsavas kálciummaí való semlegesítés után bepárol­juk. A visszamaradt fát a főzőben rövid ideig még forró vízzel hevítjük, hogy a cu­kor és sav maradékát eltávolítsuk, a vizet •ezután lebocsátjuk és a hiányzó savak ki­egészítése mellett a második főzéshez föl­használjuk. A főzőben lévő maradékhoz kb. 4—5° Bé. szulfitfőzőlúgot töltünk és evvel a szokásos módon vagy a Mitscherlich vagy a Ritter-Keller-féle eljárás szerint a faanyag meg­lágyulásáig hevítjük. A készre párolt faanyagot ugyanoly mó­don dolgozzuk föl tovább, mint ahogy az most is szokásos. A főzési hulladéklúgot, mely lényegében már csak a lignineket, főkép szulfoligninek alakjában tartalmazza, először is heyítés által lehetőleg megszabadítjuk a szabad kénessavtól, mely az üzem számára regene­rálható, azután az első mosóvízzel együtt egy tartányban összegyűjtjük és innen egy­néhány méter magasságra hűtőműbe emel­jük, melyben a lúg szükség esetén mész­kődarabkákkal kevert kokszdarabkákon át finom eső alakjában lehull, majd ezen fo­lyamat esetleges megismétlése után verembe jut, melyben a képződött gipsz leválasztatik. A fölül maradó tiszta folyadékot ezután vagy egymagában vagy célszerűen az elő­kezelés cukorban gazdag hulladéklúgjaival vagy ezen lúgok alkoholos erjesztése vagy más földolgozása után visszamaradó hulla­déklúgokkal együtt bepároljuk. A bepárolás és szükség esetén a gipsz újbóli leválasz­tása után kapott maradék már egyedül is alkalmas takarmány gyanánt vagy azt szá­raz takarmánnyal, mint pl. száraz törköly­lyel, korpával vagy hasonlóval keverjük és esetleg erős szárítás után ily alakban fo­gyaszttatjuk el. Nyilvánvaló, hogy a szulfithulladéklugok közönbösítése és szellőzése nemcsak a lúgok­nak hűtőműben való lecsurgatása által, ha­nem más módon is történhetik. A fődolog csak az, hogy a szellőzést lehetőleg gyorsan és tiszta levegőben végezzük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás takarmányanyagoknak cellulóza­tartalmú anyagokból cellulóza, gyanta és más kísérőanyagok egyidejű kiterme­lése mellett való előállítására, azáltal jellemezve, hogy az ismert módon a cellulózatartalmú anyagoknak higított alkáliákkal vagy higított savakkal nyo­más alatt való hevítésénél kapott, kö­zömbösített és bepárolt hulladéklúgokat a cellulóza rákövetkező szulfithalványí­tásánál kapott,>közönbösített és a kénes­savtól megszabadított hulladéklúgokkal együtt bepárologtatjuk, mire a kapott

Next

/
Thumbnails
Contents