65795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynak szulfitcellulózlúgból való előállítására

•sítjük az első, cukorban gazdag főzőfolyadékkal, melyet a fáoak alkálival vagy savval való előkezelésénél kaptunk. Világos, hogy az előkezelésnél kapott, cukorban gazdag lúgot a szuJfithulladéklúggal való egyesítése előtt alkohollá, illetve cukorsziruppá lehet földolgozni vagy pedig lehet még más értékes anyagokat is, mint pl. gyantát, ragasztóanyagokat, csersavat stb. külön-külön kitermelni és értékesíteni, mielőtt az előkezelési lúgot a szulfithulla•déklúggal keverjük. A savakkal való előkezelés helyett különösen lombos fáknál higított alkálival, pl. 1—2%-os szódaoldattal vagy kb. 5%-os •ammoniaoldattal való párolás is végezhető. Az így kapott lúgokból ezután először is az ammóniát regeneráljuk. Ámbár a szulfithulladéklúgnak csak csekély a cukortartalma, mégis, mint ahogy ezt kísérletek is bizonyították, a száraz törkölyíyel kevert lepárlási maradékot az állatok szívesen ették. Azonban jobb, ha a maradékot a fa előkezelésénél kapott cukorban gazdag lúgokkal keverjük. Pél da: A szokásos módon fölaprózott fát kb. a 2—4 szeres mennyiségű higított (kb. 0-4% —5°/«-os) kénsavnál 4—6 óra hosszat néhány atmoszféra túlnyomás mellett (0 5 — 3 at. a fa minősége szerint) pároljuk, a cukorban gazdag folyadékot lesajtoljuk vagy leszivatjuk és a mésszel vagy szénsavas kálciummaí való semlegesítés után bepároljuk. A visszamaradt fát a főzőben rövid ideig még forró vízzel hevítjük, hogy a cukor és sav maradékát eltávolítsuk, a vizet •ezután lebocsátjuk és a hiányzó savak kiegészítése mellett a második főzéshez fölhasználjuk. A főzőben lévő maradékhoz kb. 4—5° Bé. szulfitfőzőlúgot töltünk és evvel a szokásos módon vagy a Mitscherlich vagy a Ritter-Keller-féle eljárás szerint a faanyag meglágyulásáig hevítjük. A készre párolt faanyagot ugyanoly módon dolgozzuk föl tovább, mint ahogy az most is szokásos. A főzési hulladéklúgot, mely lényegében már csak a lignineket, főkép szulfoligninek alakjában tartalmazza, először is heyítés által lehetőleg megszabadítjuk a szabad kénessavtól, mely az üzem számára regenerálható, azután az első mosóvízzel együtt egy tartányban összegyűjtjük és innen egynéhány méter magasságra hűtőműbe emeljük, melyben a lúg szükség esetén mészkődarabkákkal kevert kokszdarabkákon át finom eső alakjában lehull, majd ezen folyamat esetleges megismétlése után verembe jut, melyben a képződött gipsz leválasztatik. A fölül maradó tiszta folyadékot ezután vagy egymagában vagy célszerűen az előkezelés cukorban gazdag hulladéklúgjaival vagy ezen lúgok alkoholos erjesztése vagy más földolgozása után visszamaradó hulladéklúgokkal együtt bepároljuk. A bepárolás és szükség esetén a gipsz újbóli leválasztása után kapott maradék már egyedül is alkalmas takarmány gyanánt vagy azt száraz takarmánnyal, mint pl. száraz törkölylyel, korpával vagy hasonlóval keverjük és esetleg erős szárítás után ily alakban fogyaszttatjuk el. Nyilvánvaló, hogy a szulfithulladéklugok közönbösítése és szellőzése nemcsak a lúgoknak hűtőműben való lecsurgatása által, hanem más módon is történhetik. A fődolog csak az, hogy a szellőzést lehetőleg gyorsan és tiszta levegőben végezzük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás takarmányanyagoknak cellulózatartalmú anyagokból cellulóza, gyanta és más kísérőanyagok egyidejű kitermelése mellett való előállítására, azáltal jellemezve, hogy az ismert módon a cellulózatartalmú anyagoknak higított alkáliákkal vagy higított savakkal nyomás alatt való hevítésénél kapott, közömbösített és bepárolt hulladéklúgokat a cellulóza rákövetkező szulfithalványításánál kapott,>közönbösített és a kénessavtól megszabadított hulladéklúgokkal együtt bepárologtatjuk, mire a kapott