65733. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kitámasztós ajtó- és ablakpánt

vágásban fogva vau s így a (10) torziórúgó ne ui vehet részt a fölső (4) forgáscsapnak elforgatásában. Hogy a (4) forgáscsapnak a (3) pánthüvelyben lévő fölső része résztvegyen ez utóbbi pánthüvelynek az (1) ajtószárny okozta elforgásában, e célból a két említett szerv a (7) szöggel hozható összeköttetésbe oly módon, hogy a szög mindaddig a (3) hüvely és a {4) forgáscsapnak megfelelő fúrásába van bedugva, míg csak a rúgós pántot mint önműködően becsapódó ajtót akarjuk használni. Hogy az (l) ajtót kinyitott helyzetében rögzíthessük, e célból a (9) hüvelyen a (11) fúrás van alkalmazva, mely az ajtónak kinyitott helyzetben a (4) forgáscsap megfelelő részén elrendezett (12) fúrással közlekedik s ekkor egy szöget a két fúrásba illesztve az ajtót kinyitott helyzetében rögzítettük. A (3) hüvely alsó éle s a (9) hüvely fölső éle között van elrendezve egy a (9) hüvely fölső részében lévő (4) forgáscsaprésszel egy testet képező (15) gyűrű, melyben a (14) lyukak vannak befúrva. Ezen lyukakba illeszthető (13) szöggel az esetleg leszaladt rúgót tetszésszerinti mértékig fölhúzhatjuk s általában a (10) tekercsrúgó feszültségének a beállítására szolgál. Emellett a (13) szöget úgy is beilleszthetjük a megfelelő fúrásába, hogy a kitámasztott ajtónak (10) rúgója akkor sem szalad le, ha a kitámasztást a <7) szögnek az eredeti helyéről való kihúzásával s a (12) lyukba való helyezésével, tehát egy idegen szög nélkül akarjuk keresztül vinni, mert a (13) szög nekifekszik & (6) pántlapnak s így megakadályozza annak becsapódását. Természetesen a (13) szögnek csakis ekkor Bzabad annyira kiállani a fúrásából, hogy a (6) pántlapba ütközzék. A 3. ábrán föltüntetett önműködő ajtócsukónál a most leírott csuklós pántot alkalmazzuk oly módon, hogy a (10) torziórúgót s a (4) forgáscsapot tartalmazó (20) hüvely (18) alapzatával egy testet képez s ez utóbbi a (19) ajtótokra van fölcsavarolva. A (10) tekercsrúgó alsó végével a (20) hüvellyel szilárd összeköttetésben álló (21) hüvelyfödéllel van összeköttetésben, míg a rúgó fölső vége a (20) hüvelyben szabadon elforgatható (22) gyűrűhöz van erősítve úgy, hogy a torziórúgó elcsavartatásakor a négyszögletesre kiképezett (23) szabad végére erősített (24) tolórudat s vele együtt a (25) tolórudat is visszafelé mozgatja, miáltal a (25) rúd az ajtót a (27) csuklónál fogva erősen becsapni igyekszik. Minthogy azonban a (24) és (25) tolórudakat a (26) rúgó is összeköti, ennélfogva a becsapódás ereje tompítva van úgy, hogy az ajtó zajtalanul tétetik be. Az 5. és 6. ábrákon föltüntetett önműködő ablakcsukónál alkalmazott rúgós pánt teljesen azonos szerkezetű az előbb leírottal, azzal a különbséggel, hogy a forgáscsapnak (23) végére egy (29) zsinórdob van fölerősítve, mely a (30) zsinórzatot hordja. Ez utóbbinak szabad vége a (33) csapjai körül leforgatható (32) ablakszárnyhoz erősített (31) szögbe van akasztva. Ha már most a (32) ablakszárnyat a (34) szögbe erősített (35) zsinórjánál fogva a (38) kilincséből kiakasztva leforgatjuk s a zsinóron lévő (36) karikák egyikét az ablaktokon megerősített (37) szögbe akasztjuk, akkor az ablak ki van támasztva. Ha pedig a (36) karikát a (37) szögről kiakasztjuk, akkor az ablakot a (20) hüvelybe rejtett rúgós pánt eredeti helyzetébe visszaviszi. A rajzban föltüntetett kivitelnél az ablakszárny mindkét oldalán van egy-egy ily csappantó pánt, természetesen azonban könnyebb ablakoknál egy oldalt is elegendő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ajtó- és ablakpánt, jellemezve azáltal, hogy a pántlapok hüvelyén keresztül haladó forgáscsap két egymással torziórúgó közbeiktatásával összefüggésben tartott részből áll, melyek közül az egyik a pánthüvelyhez rögzítve van, a másik rész pedig az ajtószárny elforgását követheti, oly célból, hogy ez utóbbinak elforgásakor a torziórúgó az ajtószárny szabadonbocsátása után ez