65732. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cink kiválasztására cinktartalmú anyagok kifúvatása útján

- 2 — elő. Ekkor- a fnvatást félbeszakítjuk, a töltést a kemence (konverter) rostélyáról eltávolítjuk és azután ismét ugyanazon vagy másik kemencének ugyanarra vagy másik rosfcélyára visszük föl, lehetőleg egyenletes eloszlásban és azután ismét fuvatjuk. A fu„ vatás ismétléseinek időtartama és száma a kezelendő cinktartalmú anyagok milyenségétől függ. Néha különösen fontos a mindenkori fuvatási időt olyan rövidre szabni, hogy ne képződhessék nagyobb Összefüggő tömeg. Ekkor az illető égési övnek cinkben már szegényebb, forró és lágy maradéka a kiürítés vagy másféle kezelések folytán könynyebben szétesik és a töltés többi részével keverhető úgy, hogy a rostélyra újból fölvitt töltés alulról fölfelé mindenütt a reakció hőmérsékletével bir és ennek folytán a legközelebbi fuvatásnál a cinket könnyen leadja. Az eljárást pl. a mellékelt rajzon föltüntetett konverterben hajthatjuk végre. A rajzon (A) a fúvóteret, (Bl, B2) az üreges forgáscsapokat, (C) a helytálló légbevezető csövet, (D) a helytálló gázelvezető csövet, (E) a fűtőanyagok és a töltés beöntésére szolgáló nyílást, (F) a rostélyt és (G) a konvertert közlőmű segélyével forgató kereket jelzi. Először az (E) nyíláson keresztül izzó kokszot öntünk fölülről a fenéklapra (rostélyra), azután pedig a célszerűen előmelegített töltést visszük be, pl, pörköltsovány cinkszulfidot apró szénnel vagy kokszszal keverve és végül az (E) nyílást elzárjuk. Erre a hőmérsékletet óvatos fúvással addig emeljük, míg a cink a töltésből fejlődni nem kezd, amikor is a cink az eljárás célja és a föltételek szerint gőz vagy oxid, vagy pedig e kettőnek az égéstermékekkel való keveréke alakjában távozik el az egyik forgáscsapon. Rövid idő múlva a fuvatást beszüntetjük és a konvertert tengelye körül néhányszor megforgatjuk, hogy tartalma összekeveredjék. Ugyanez a konverternek kellő elbillentése által is elérhető. Miután a fenék a konverternek alkalmas helyzetben való tartása mellett mindenütt lehetőleg egyenlő magasan fedetett be, a konver tert rendes helyzetébe forgatjuk vissza és rövid ideig ismét átfuvatjuk, azután újból keverést végzünk és ezen műveleteket addig ismételjük, míg a töltés cinkben elég szegény nem lesz, mire azt az (E) nyíláson át kiürítjük. Ahelyett, hogy a cinktartalmú anyagokat a leírt kivitelű konverterben vagy hasonló berendezésben hoznánk a lehető legcsekélyebb cinktartalomra, a munkafolyamatot azáltal is folytonossá vagy közel folytonossá tehetjük, hogy aránylag hosszú konvertert alkalmazunk, melynek egyik végén a töltést lehetőleg szabályosan visszük be, másik végén pedig a cinktelenített anyagokat távolítjuk el. A gázáramot és ezzel együtt a cink kiválasztását a leírt időszakos fejlesztés helyett gyakorlatilag még oly módon is folytonossá tehetjük, hogy a belső kerületen több rostélyfölületet rendezünk el, melyeket a töltéssel való kellő befödés után a légvezetékkel hozunk összeköttetésbe, illetve attól elzárunk, mihelyt a rostélyok a konverter elforgatása vagy elbillentése folytán nincsenek már eléggé befödve. Ha pl. az eljárásnak ezt a módosítását a föltüntetett kemencében akarjuk végrehajtani, akkor a kemence tengelyére merőleges s az (E) és (F) pontokon átmenő ekvatoron több rostélyfölületet rendezünk el külön légszekrényekkel s a különböző légvezetékbe csapokat iktatunk, melyeket ütközők zárnak és nyitnak. Ha azután a kemencét forgásba hozzuk, akkor a csapkarok fogantyúi az ütközőkkel találkoznak és ennek folytán a csapok csak arra az időre nyílnak meg, amikor az illető rostély a legmélyebb helyzetben van, tehát kellően 'be van födve a kezelendő anyaggal. A forgás következtében a rostély bizonyos idő múlva följebb emelkedik és e pillanatban a csap karja egy másik ütközővel találkozik, mely a csapot elzárja és ezáltal az illető rostélyhoz haladó légáramot megszünteti. Eközben egy másik rostély érkezett abba a helyzetbe, amelyben eléggé be van födve, mire a hozzátartozó légvezeték megnyílik és így tovább.