65717. lajstromszámú szabadalom • Kerék járművekhez
ideiglenesen össze, míg a teljes kerékkoszorú össze nincsen állítva úgy, hogy a feszítőabroncs a kerületről a központ felé szorítja az ékalakú tuskókat. Ezután behelyezzük a küllőket és az aggyal a szokásos (b) feszítőcsavarokkal feszítjük össze úgy, hogy a, segédeszközül használt feszítőabroncsnak axiális nyomosa a küllőkben búzó feszültségre lett átalakítva. Bár az ily módon egymáshoz szorított koszorú alkatrészek a keresztirányú, vagyis a kerék síkjából kiemelkedő eltolódások ellen biztosítva vannak, mégis alkalmazhatunk nagyobb biztosság okáért az alkatrészek egymással érintkező fölületein (i) fúrásokat, vagy megfelelő íölületi rovátkolásokat, melyek a küllők megfeszítésekor egymásba mélyednek, minthogy a koszorú alkatrészek fölváltva puhább és kemény anyagból (fa és fém) vannak megválasztva. Hogy a kerékkoszorú járófölületét képező alkatrészek könnyen kicserélhetők legyenek, azért a betét a küllőkkel összekötött (d) tuskókból s az (e) fémbetétnek folytatását képező s azzal kicserélhetően •összekötött (k) lapból áll. Ennek megfelelően az (e) betétnek szabad vége a villaalakúan széjjel ágazó (g) kiemelkedésekkel bír, melyek között a (k) betét helyet foglal. Ez uróbbiak szoros befogását biztosítja egyrészt a (g) gerinceknek a küllőfeszültség folytán való egymáshoz szorulása, másrészt alkalmazhatunk a (k) betéteken is fölületi rovátkolást, melyek a küllőfeszültség folytán szintén bemélyednek a (d) tuskók hasonló rovátkáiba. Ha a küllőket a szokásos tangentiális elrendezésben akarjuk alkalmazni, akkor az (e) fémbetéteken lévő (n) füleket megfelelően meg kell hajlítani s a (d) tuskóknak a küllők felé néző alsó részén megfelelően rézsútos (o) kivágásokat kell alkalmazunk, melyeken az (n) fülek fölfekhetnek. A rajzban föltüntetett keréknél négy küllősor van alkalmazva, de minden egy betét csak két küllővel van az aggyal összekötve úgy, hogy emiatt az (e) betétnek kiviteli alakja az 5. ábrán látható módon van meghatározva, ami azzal az előnnyel jár, hogy csak egyetlen egy sablon szükséges a betétlapok készítéséhez s ez a kivitel alkalmazható a (d) tuskónak úgy az egyik, mint a másik oldalánál, ha a betétlapot 180°-kal elforgatjuk. Csupán az (n) fülek fölfekvésére szolgáló (o) kivágások és azoknak (p) határvonalai helyezendők el a 4. ábrán föltüntetett ellentett helyzetben. A kerékkoszorúnak úgy (d) mint (k) betétjei többszörös leesztergályozást is elbírnak, míg az (e) betétek kopásnak egyáltalában nincsenek alávetve. A találmány szerinti kereket azáltal tehetjük rugalmassá, hogy az agyon mereven alkalmazott (r) gyűrűkre, valamint az agy körül koncentrikusan elhelyezett (t) küllőtartógyúrűre az (s) húzórugókat alkalmazzuk (a rajzban csak egyszerű vonalakkal van jelezve) melyek egyrészt a kerékagy kerületéhez tangentiálisan vannak elrendezve, míg a kerék síkját tekintve kissé elhajló síkban vannak alkalmazva. Ezen elrendezés lehetővé teszi a kerékre nehezedő tehernek elasztikus fölfogását úgy járás, mint nyugvás alatt. Az eddig használt ilynemű rugalmas kerékagyaknál mindig két vagy több rúgórendszer volt szükséges a radiális irányú és az oldalirányú lökések fölfogására, míg jelen keréknél csak egyetlenegy rúgórendszer van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kerék járművekhez, melynél a kerékkoszorú ékalakú tuskókbóls ezek között alkalmazott s a küllőkkel összeköttetésben álló fémbetétlapokból áll, azáltal jellemezve, hogy a fémbetétlap két egymás mögött elrendezett s egymással oldhatóan összekötött (k) és (e) részből áll, melyek közül a járófölület felé eső (k) rész egy a teherbírásnak vagy hangtompításnak megfelelő anyagból van készítve. 2. Az 1. alatt. igényelt kerék egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a küllőkkel összeköttetésben álló fémbetétnek á külső vége a kicserélhető fémbetét fölvételére szolgáló villaszerű elágazással bír s ezen elágazásoknak fölvételéré
