65633. lajstromszámú szabadalom • Számológép
- 2 -állítókerekekkel egy-egy (19) féktárcsa van szilárdan összekötve, mely az (1) kapcsolóhengerhez támaszkodik. Az (1) kapcsolóhenger, a kapcsolókerék lehetséges helyzeteinek megfelelően, a kapcsolófogak terjedelmében kilenc (a) haránthoronnyal van ellátva, melyek fenekükkel egészen az (1) kapcsolóhengerek kerülete aláterjednek úgy, hogy a lépcsős hengereknek több vagy kevesebb fogával kapcsolatba vitt (13) állítókerék akadálytalanul foroghat, minthogy az (a) hornyok nem fejtenek ki ellentállást a kapcsolókerekekkel összekötött féktárcsák elforgatásával szemben. Mihelyt azonban a (13) kapcsolókerék a kapcsolófogakkal kapcsolaton kívül kerül, a (19) féktárcsa kivágásainak egyikével a kapcsolóhenger kerületéhez fekszik úgy, hogy az (1) kapcsolóhenger tovább forgatható ugyan, ellenben a (12) kapcsolókeréktengely rögzíttetik. Ez a (19) féktárcsa tehát a (12) állítókeréktengely röpítését hatásosan megakadályozza. Ha az első számlálóműben tizesátvitel eszközöltetik, akkor az állítókeréktengely elforgattatik, tehát ezt a tengelyt nem szabad rögzíteni, azaz a tizeskapesolás pillanatában a féktárcsa működése megszüntetendő. Ez a találmány értelmében egy a henger egy hosszhornyában ágyazott tolattyúszerű elem által történik, mely a féktárcsa különböző helyzeteinek megfelelő kivágásokkal van ellátva és a tizesátvivőgörbetárcsa által olymódon szabályoztatík, hogy a féktárcsák terjedelmébe mindig egy kivágás kerül, amikor a tizesátvitel eszközlendő. A föltüntetett kiviteli példánál, melynél a tizeskapcsoló-görbetárcsa két ellentétes irányú kapcsolófoggal van ellátva, mindegyik hengeren két-két (i) tolattyúelemet kell elrendezni, melyek egymástóii távolsága pontosan megfelel a (32) vezető tár; csán levő (10) tizeskapcsolófogak távolságának úgy, hogy tehát ezek a tolattyúelemek a most említett fogak végeinek tengelyirányú meghosszabbításában fekszenek. Mint azt a rajz mutatja, ezek a tolattyúk a jelen esetben egy villa által képeztetnek, mely az első számlálómű tizeskapcsológörbetárcsájával összeköttetésben áll. A kilenc-kilenc (c) kivágással ellátott (b) villaágak az (1) henger fecskefarkalakú vezetékeiben vannak vezetve úgy, hogy a villák telt részei a hengerpalást pontos kiegészítését képezik. . Az (1) kapcsolóhenger (2) tengelyén egy (d) tárcsa van eltolhatóan ágyazva, melylyel a (b) villaágak szilárdan össze vannak kötve. A (d) tárcsa középső pereme beesztergályozott nyakkal van ellátva, melybe az (f) hüvelyen megerősített (e) villa kapaszkodik. Az (f) hüvely az ágyazólemezek között elrendezett (g) rúdon eltolhatóan van ágyazva és a közbenső (h) darab segélyével az első számlálómű (32) görbetárcsájára beható, a (30) tizeskapcsoláshoz tartozó (31) villával van összekötve. Ezen berendezés működési módja a következő : Az állítókeréknek az állítólemez tetszésszerinti számjára való beállítása által a (19) féktárcsa az (a) hornyok egyikének terjedelmébe vitetik. Ha már most az (1) lépcsőshenger elforgattatik, akkor a féktárcsa mindaddig a lépcsős henger kerületéhez simul, míg az áilítókerék a lépcsős henger fogaival kapcsolatba lép, mely helyzetben a fogak között lévő (a) horony kellő játékteret ad, hogy a (13) állítókerékkel szilárdan összekötött (19) féktárcsa és ezzel együtt a (12) állítókeréktengely a kivánt fogszámmal elforoghasson. Mihelyt a lépcsős henger és az áilítókerék kapcsolaton kívül kerül, a féktárcsa azonnal újból a lépcsős henger kerületéhez simul, miáltal a (12) állítókeréktengely forgása hatásosan megakadályoztatik, mimellett az (1) lépcsős henger hornyaiba beeresztett (b) tolattyúk is az (a) hornyok meg-' hosszabbításában a hengerkerület kiegészítését képezik úgy, hogy a féktárcsák elforgatása ezeken a helyeken sem lehetséges. Ha tizeskapesolás eszközlendő, akkor a (32) kapcsológörbetárcsa az ismert berendezések által eltolatik, miáltal, az (f) hüvely, az (e) villa és a (b) tárcsa közvetítése útján a két (b) tolattyúelem annyira eltolatik,
