65612. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltók villamos világítására

zetében, míg a (18) fogantyúnál fogva a (13) lemez a rúgónak visszanyomása után a (11) lemezből kihúzható. A (15) foglalatból kiinduló vezetékdrótok dugókontaktusokhoz vezetnek, melyek közül az egyik a szokásos módon egy hosszirányú fölhasítása által rugóssá tett (19) pecekből áll, mely a (20) nyílásba nyúlik be. A megfelelő drót ugyanis a (21) mélyedésben alkalmazott (22) csavarral ellátott hüvelybe vezet. A (22) csavarral a kábelhez csatlakozó vezetékdrótot rögzítjük. A másik kontaktust ezen a helyen egy (23) rúgó és egy hengeres (24) biztosíték képezi. Az ugyancsak szigetelő anyagból készült (25) ellendarabban a (19) kontaktuspecek részére a földkábelnek egyik vezetekével esszekötött (26) hüvely van alkalmazva, míg a másik kontaktus részére a (27) furatban a (28) csavarral biró hüvely van elrendezve, amelyhez a kábelnek másik vezetéke csatlakozik. Az egyik (22, 23, 24, 27, 28) kontaktusnak különleges kiképzése arra szolgál, hogy az áramot vezető részek esetlegesen behatoló nedvesség ellen védve legyenek és a villamos lámpának elromlásánál a különben használatos petróleumlámpa alzatával a (11, 12) vezetékbe betolható legyen, anélkül hogy rövidzárlat állana elő, mivel a (28) hüvely a (27) furatban mélyen bennfekszik. A (29) kábel szabadon van az (5) csövön át fölfelé a (26, 28) kontaktusokhoz vezetve. A lámpás alaplemeznek és így a (11, 12) vezetéknek is sarkai levannak vágva, hogy az alaprajzban derékszögű négyszögletes (2) lámpás a sarkokhoz való ütközés nélkül forgatható legyen. A (2) lámpásnak az 1. ábrán föltüntetett szélességi mérete a legnagyobb a lámpás alapfölülete pedig a legkisebb, aminél fogva a rajzból nem tűnik ki, hogy a lámpás alaplapja sarkainak a levágása szükséges. Ha a villamoslámpa elromlik, vagy valamelyikben rövidzárlat támad, akkor ez a körülmény az ugyanabba az áramkörbe bekapcsolt többi lámpára hatástalan marad, mivel csak az illető lámpának (24) biztosítéka olvad el. Ily esetben tehát csak az szükséges, hogy csak az elromlott (4) lámpát vesszük ki, természetesen a legkönynyebben a (13) alaplemezzel együtt, amelynek helyébe azután egy másik alaplemezt tolunk be lámpással és biztosítékkal együtt. Egyes esetekben, amint már említve is volt, a villamoslámpa helyére petróleumlámpát is tehetünje. i A (6) és (25) részek nem készülhetnek | vulkánfiberből, mivel ez nagyon hygrosko-i pikus, miért is azokat legcélszerűbben márványból vagy más nem nedvszívó anyagból állítjuk elő. Egy minden rázkodtatásnak ellentálló lámpafoglalat a 6. ábrán van föltüntetve. A vezetéknek átvezetésére szolgáló (30) részre a (31) harang van rácsavarva, mely ha kívánatos a (32) ernyőtartót is hordhatja. Ezek a részek szilárdan lehetnek megerősítve, a (33) foglalatot azonban meghatározott határok között ezekhez a részekhez képest szabadon mozgathatóan kell alkalmaznunk. E célból a foglalatott (34) rugókkal függesztjük föl, melyeknek erőssége az izzólámpának súlyától, egyéb elrendezésétől és a rugóknak számától függ. A rajzon példaképen föltüntetett kiviteli alak különösen vízszintesen vagy tetszőleges ferdén alkalmazott lámpákhoz alkalmas, i A (33) foglalat, mely több egymásba | csavart részből állhat, fölső végén egy I csészeszeru, esetleg rácsavart (35) toldatot hord, mely fölső szélén (36) furattal van ellátva, melyekbe a (34) rugók beakaszthatók. A (34) rugóknak másik végei (37) feszítőcsavarokhoz csatlakoznak, melyek a (31) harangnak peremén vannak átvezetve. Különösen ferdén lógó, de függélyesen álló lámpáknál is ajánlatos, ha még egy függélyes (39) rúgót is alkalmazunk. Emellett közömbös, hogy a rugók mily keresztmetszettel birnak és az alkalmazásuknak megfelelően a rugók húzásra vagy nyomásra lehetnek igénybe véve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés váltók villamos világítására, azáltal jellemezve, hogy a villamos izzólámpát hordó alaplemez egy szaba-