65587. lajstromszámú szabadalom • Szemaforlámpás
don történik. A szemaforkar a (13) nyúlvánnyal van ellátva, melynek (14) kampóján a (15) ellensúly függ. A (13) nyúlványhoz a lefelé, előre és fölfelé görbített (16) vaspánt van erősítve, melynek függőlegesen fölfelé nyúló szára a lámpás (18) talpán kiképezett (17) hüvelybe tolatik és itt a (19) csavar által rögzíttetik. A (16) vaspánt görbítése olyan, hogy a lámpás a szemaforkarhoz képest oly helyzetbe jusson, hogy az (5) nyílás tengelye a szemaforkarra merőleges legyen és a kar forgáspontján menjen keresztül, másrészt azonban a lámpás és a szemaforkar között bizonyos köz maradjon. Ez különösen kettős karú szemaforoknál szükséges, melyeknél a szemafornak «tilos»-ra állításánál az alsó kar a fölső kar elé csappantatik és ennek folytán szükséges, hogy az* alsó kar a fölső kar és a lámpás között elférjen. Egykarú szemaforoknál a lámpás közvetlenül a szemaforkar forgáscsapjával köthető össze. Ezen elrendezés folytán a lámpás a Bzemaforkarral együtt forog és a kart minden helyzetében megvilágítja, ami által a jelzés biztonsága nagy mértékben fokoztatik. Ha két szemafor áll egymás mellett, akkor a mozdonyvezető, aki a szemafor «szabad» állásánál csak egy rézsútos fénysávot lát, nem tudhatja, hogy ez a sáv azt jelenti-e, hogy a kar fölfelé áll, tehát a jelzés «szabad»-ra szól vagy pedig rézsútosan lefelé hajlik, amikor a jelzés «lassan»-t jelent. Ezen segíthetünk, ha az illető szemaforoszlop egy darabját megvilágítjuk úgy, I hogy a láthatóvá váló két fénysáv szögéből a jelzés minden kétséget kizáró módon leolvasható. Ezért az (5) nyílással egy tengelyben még egy (20) nyílást rendezünk el, melybe a (21) lencse van erősítve. Ez a nyílás a (22) szemaforoszlop felé néz és annak egy darabját megvilágítja. Ez a megvilágítás már egykarú szemaforoknál is fokozza a biztonságot, tökéletessé teszi azonban kétkarú szemaforoknál, ahol úgy az alsó, mint a fölső lámpás egy-egy oszlopdarabot világít meg. Megjegyzendő, hogy a kétkarú szemaforoknál csak a fölső lámpást tesszük a karral együtt forgathatóvá, mert ez az alsó karnál, mely csak egyféle jelzést ad, fölösleges lenne. A berendezés az alsó lámpásnál olyan, hogy amikor az első szemaforkar működésen kívüli* helyzetébe csappan, a fölső kar pedig «tilos» állást foglal el, a főlángzó gázvezetékének a szemaforkar forgáscsapjával összeköttetésben álló háromjáratú csapja a lángzót eloltja és egyúttal a gyújtólángzó elfödésére a (6) lencse elé egy átlátszatlan ellenző hozatik, míg akkor, amikor mindkét kart , «szabad»-ra állítjuk, a főlángzó gázhozzávezetése nyittatik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szemafor lámpás, azáltal jellemezve, hogy a lámpás a szemaforkarral szilárdan van'összekötve úgy, hogy a karral együtt forgatható és azt minden helyzetében megvilágítja. 2. Az 1. igénypontban védett lámpás foganatosítási alakja, jellemezve a lámpás tokjában a rendes színjelzést adó nyíláson kívül kiképezett második nyílás által, melynek tengelye a szemaforkar felé hajlik úgy, hogy a lámpásból kilépő rézsútos fénysugár a szemaforkart megvilágítja. 3. Az 1. és 2. igényben védett lámpás fo- • ganatosítási alakja, jellemezve a rendes színjelzést adó nyílással szemben a lámpás tokjában kiképezett nyílás által, I melyen át a ezemaforoszlop egy darabja megvilágíttatik. 4. Megerősítés az 1—3. igényben védett lámpás számára, különösen kétkarú szemaforokhoz, jellemezve egy egyrészt a szemaforkarnak forgáspontján túl meghosszabbított részéhez, másrészt a lámpáshoz erősített kar által, mely úgy van meggörbítve, hogy a hozzáerősített lámpás és a szemaforkar között köz maradjon, melyben a használaton kívüli helyzetben fölcsappanó alsó szemaforkar elfér. (1 rajzlap melléklettel.) »AUAS RÉSZVÉNY TÁR8A8ÁO NYOMOAJA BULAPE6TEI*
