65553. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

_____ Megjelent 1914. évi október hó 36-ári. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 65553. szám. XX/a. OSZTÁLY. Rugalmas kerék. LASSEN AXEL JUL1US LAURITS GÉPGYÁROS KOPENHÁGÁBAN. A bejelentés napja 1913 szeptember hó 19-ike. Már ismeretesek oly rugalmas kerekek, melyeknél a talp és az agy közé gyűrű­rugók vannak köz behelyezve. Ismeretes továbbá ezen gyűrűrugók részére a talpon és az agyon külső vagy belső vezetősa­rukat alkalmazni, melyek által a rugóknak a kerék változó, a nyomásból egészen a húzásba átmenő igénybevételei következté­ben előálló alakváltozásai részben szabá­lyoztatnak. Azonban eddigelé nem alkal­maztak egyidejűleg belső és külső vezető­sarukat egyazon keréken, egymással kap­csolatban. Jelen találmány értelmében már most egyidejűleg úgy külső, mint belső vezetősaruk is alkalmaztatnak, melyek kö­zül a talpon elrendezett külső vezetősaruk rugalmasak és célszerűen oly talppal kap­csolatban alkalmaztatnak, mely maga is rugalmas. A gyűrűrugók acélszalagokból képeztetnek, melyek pl. spirálisalakúan te­kercseltek lehetnek. A talp keresztmetszete és vastagsága oly módon választatik, hogy a talp is rugalmas. A mellékelt rajzon a találmány értelmé­ben kiképezett keréknek egy kiviteli alakja van föltüntetve. Az 1. ábra a kerék egy részének oldalné­zete, a 2. ábra az 1. ábra A—A vonala szerinti metszet, a 3. ábra egy részletet nagyobb léptékben rajzolva tüntet föl. Az (1) agy (2) vezetősarukat tart az (5) gyűrűrugók részére, melyek a (2) vezető­saruk és a (4) talpon elrendezett rugalmas (3) vezetősaruk között vannak elrendezve. A (2) és (3) saruk a külső vezetősarukat képezik, míg a belső vezetősarukat a (6) és (7) saruk képezik, melyek a csavaranyákkal ellátott (8), illetve (9) csavar'orsók által a külső vezetősaruk felé szoríttatnak. A belső (6) és (7) vezetősaruk szintén rugalmasak lehetnek. A külső vezetősaruk görbületi sugara nagyobb egy (5) gyűrűrúgó sugará­nál, míg a belső vezetősaruk görbületi su­gara kisebb, mint a gyűrűrúgó sugara. Ezáltal elérjük, hogy a vezetősaruk a gyűrűrugókat ismert módon szabályozzák és a rugóknak a változó igénybevételek következtében előálló alakváltozásainál, mint azok összenyomásánál és széthúzásánál a rugók részére vezetőfölületeket képeznek. Az egyes rúgó az igénybevétel alkalmával mindig jobban és jobban hozzáfekszik a vezetősarúhoz és maximális igénybevételek föllépése esetén is ismét szabadon normá­lis helyzetét foglalhatja el, anélkül, hogy a vezetősarú szélein való megtörés veszé­lyének lenne kitéve. Ezáltal a rugók tar­tóssága jelentékenyen növeltetik és egy-

Next

/
Thumbnails
Contents