65546. lajstromszámú szabadalom • Lépcsőházvilágítás

~ 2 -vezeték a (q) vasmag köré vezet és vele vezetően össze van kötve. A másik (h) vezeték az (f) lámpán át az (1) kontaktusemelő (k) forgáspontjához vezet. Ez az emelő itt inga gyanánt van kiképezve és a (p, q) vasmagok között az (s) kontaktuscsúccsal fölszerelt (r) fegyverzetet tartja. A (q) vasmag a (t) kontaktusdarabbal van ellátva. Ha a (b) lámpa áramkörét az (e) kapcsoló segélyével zárjuk, a (p) vasmag mágnessé válik és az (r) fegyverzetet, vagyis az (1) ingát vonzza. Az akkumulátorok a (b) lámpa égése közben töltetnek. Kapuzárás után a (b) lámpa áramkörét az (e) kikapcsolónál egyszerűen megszakítjuk. A (p) vasmag ebben a pillanatban az (r) fegyverzetet elereszti és utóbbi az ingahatás folytán a (q) vasmagig lendíttetik ki. Ezáltal azonban az (s, t) kontaktusok érintkezésének pillanatában az akkumulátorok áramköre az (f) lámpán át záratik, a (q) vasmag mágnesessé válik és az (r) fegyverzetet fogva tartja. Az éjjeli világítás bekapcsolása tehát teljesen önműködően történik. A (q) vasmag tekercselése úgy van méretezve, hogy az az (r) fegyverzetet elereszti, mihelyt az akkumulátorok a még megengedett kisütési határt elérték. Az inga annak következtében, hogy mindkét vasmag tekercselése árammentes, a két vasmag között a középen állva marad. mással érintkezésbe jutnak; ezáltal az (f) lámpa áramköre bekapcsoltatik. Az akkumulátorok túlkisütését azáltal kerüljük el, hogy az (i) csévét úgy méretezzük, hogy az, mihelyt az akkumulátorok a még megengedett kisütési határt elérik, az (m) fegyverzetet elereszti. Az (1) emelő a föltüntetett helyzetbe esik és az (f) lámpa áramköre megszakíttatik.Ezáltalegyszersmind az (f) lámpa önműködő kioltását is elérjük. A találmány tárgyával egyszersmind elérjük, hogy az (f) lámpa a téli hónapokban hosszabban ég, mint a nyári hónapokban, vagyis az eloltásnak önműködő, úgyszólván asztronomikus szabályozását érjük el. A téli hónapokban ugyanis a (b) főlámpát előbb gyújtják meg, az akkumulátorok töltése tehát hosszabb ideig tart és nagyobb áramtárolást érünk el, mint a nyári hónapokban. így pl. a főlámpa a leghosszabb napokon este 8-kor meggyújtatik és ég 10-ig vagyis két óra hosszat. Ha egy 0'25 amper áramerősséget igénylő lámpát használunk, az akkumulátorok 0-5 amperre töltetnek. Ha a kisütésre 0"1 ampert igénylő (f) lámpát használunk, akkor a kisütés 5 óra hosszáig tart, vagyis 10-től 3-ig, más szóval napfelkeltéig. Ha télen a főlámpa 3 vagy 4 órától egészen este 10 óráig ég, az akkumulátorok oly erősen töltetnek meg, hogy az (f) lámpát egész napon át hagyhatjuk égni, ami sötét téli napokon igen előnyös. Az 1. ábrán föltűnte tett kivitelnek azonban az a hátránya, hogy a házmesternek a minimális kikapcsolókat a különböző emeleteken be kell kapcsolni, hogy az éjjeli világítást meggyújtsa. Lehetne ugyanezt a földszintről is mechanikai úton is végezni, ami azonban még mindig bonyodalmas. A 2. ábra oly kivitelt tüntet föl, mely teljesen önműködően végzi ezt a bekapcsolást. A (b) lámpa itt is a (c) akkumulátorokat tartalmazó (a, d) áramkörbe van beiktatva, a (d) vezeték azonban nem közvetlenül az akkumulátorokhoz vezet, hanem a (p) vasmaggal bíró csévével szereltetik föl. Az akkumulátorok sarkairól leágazó egyik (g) SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lépcsőházvilágítás, azáltal jellemezve, hogy az esti világításra szolgáló lámpa vagy lámpák áramkörébe egy akkumulátortelep van a lámpával vagy lámpákkal sorba kapcsolva, mely telep a lámpa vagy lámpák égésénél az esti órák közben töltetik és melynek sarkaihoz az éjjeli világítást szolgáltató lámpa vagy lámpák vezetékei vannak hozzákapcsolva. 2. Az 1. igényben védett lépcsőházi világítás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (f) éjjeli lámpa áram-