65499. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénnek és szántartalmú hulladékanyagoknak brikettezésére
Megjeleni 1914. évi október l ió 17-é a. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 65499. szám. II/a. OSZTÁLY. Eljárás szénnek és széntartalmú hulladékanyagoknak brikettezésére. NAAMLOOZE VENNOOTSCHAP „BRIQUET COMPANY" (BRIKET MAATSCHAPPY) CÉG AMSTERDAMBAN. A bejelentés napja 1914 január hó 9-ike Elsőbbsége 1913 február hó 1-je. A legelső kísérleteket briketteknek kőszénből való előállítására kátránnyal végezték, mikor is úgy jártak el, hogy kátrányt és szenet keverőgépekben, pl. függélyes keverőben, (malaxeur) vagy pedig vízszintes keverőcsigában keverték és azután sajtolták. Tekintettel a kátránynak még hidegben is folyós alkatára, a brikettek csak csekély szilárdsággal bírtak, azonföliil tetemes mennyiségű kátrány hozzáadása volt szükséges. A tulajdonképeni brikettgyártás tehát, amint az ma is fönnáll, csak a kátrányszuroknak kötőszer gyanánt való alkalmazásával kezdődött, amelyet tudvalevőleg akképen készítenek, hogy a kátránynak kb. 300° C-ig forró alkatrészeit (amelyek ezen forráspontig annak kb. 50%-át teszik) ledesztillálják. A végből, hogy a szilárd szurkot a szénnel legbensőbben keverhessük és a keveréket sajtolásra képessé tegyük, a keverés közben hevítünk és ezáltal a szurkot folyós, elosztásra képes állapotba hozzuk. A kötés a brikettben ekkor a brikett lehűlésekor megy végbe, mikor is a szurok újra megmerevedik. Kitűnt már most, hogy bármilyen kátránnyal; még vastag kátránnyal is ugyanazt, sőt még jobb hatást is el lehet érni, mint a szurokkal, ha a szén és kátrány keverékét rövid ideig nehéz kollerjáraton vagy hasonló hatású gépen hatékonyan megmunkáljuk, mimellett az eleintén nedves keverék a járatok nyomása alatt a keverés, gyúrás és dörzsölés folytán lassanként kevésbé nedvetsé, plasztikusabbá és ragadósabbá válik, végül pedig száraz é3 brikettezhetőállapotba megy át. A tulajdonképeni kötőszernek (tehát a szuroknak) megmerevedése és megszilárdulása, ami a szilárd kötéshez szükséges, itt azáltal megy végbe, hogy a nehéz kollerjárat által végzett dörzsölés és aprítás folytán a szén a kátránynak legkönnyebben illó és folyós alkatrészeit fölszívja úgy, hogy bizonyos tekintetben szilárd szurok marad mint kötőszer vissza, amely a kollerjárat igen nagy nyomásának mechanikai behatása folytán, különösen nagy fölületi kötést eredményez. A föltűnő e mellett azonban az, hogy ugyanazon százaléknyi kátrányhozzáadással a briketteknek legalább ugyanazon szilárdságát, sőt a legtöbb esetben még nagyobb szilárdságát érjük el, mint a szurokkal. A kátránynak a szén által fölszívott alkatrészei tehát bizonyára szintén részt vesznek a kö-
