65495. lajstromszámú szabadalom • Összetett dugasz

ták át. Az összesajtolt darabokból álló rész ezáltal folyadékáthatlanná válik és a tárcsa függélyes csatornái eltömődnek. A jelenleg forgalomba hozott, sajtolt parafadarabkákból és tömör parafadarabból álló dugaszok ily módon vannak előállítva. Ezek a dugaszok azonban korántsem felelnek meg a követelményeknek. Pezsgős palackok elzárására oly gépeket használunk, melyek a dugaszt sajtolják és átmérőjét 30—32 mm.-ről 18 mm.-re, vagyis a hozzátartozó palacknyak átmérőjére szorítják üssze. A tárcBa csatornáiban lévő paraffin egy része ekkor kisajtolódik és a borba hull. A tárcsa azon csatornái, amelyekből a paraffin egy része ki lett sajtolva, a folyadékot könnyen át is bocsátják. A palaczk tartalma tehát egyrészt a dugasz ízét veszi föl, másrészt a dugaszon át is hatol úgy, hogy a palack tömítetlenül van elzárva. A fönti fejtegetéseket az a körülmény tette szükségessé, hogy a találmány új és sajátos voltát kellőkép kidomboríthassuk. A találmány lényegében abban áll, hogy a rendesen parafadarabokból összesajtolt dugasztesttel nem úgy mint eddig, csak egy tárcsát egyesítünk, hanem több oly tárcsát, amelyek vékony kéregből a parafa ereivel párhuzamosan a szokásos 12—Ifi mm. vastagság helyett 3—5 mm. vastagságban vannak kivágva. Ezeket a tárcsákat egymásra fektetjük és egymáshoz ragasztjuk, mi mellett arra kell ügyelni, hogy az egyik tárcsa függélyes csatornái ne csatlakozzanak a másik tárcsa függélyes csatornáihoz. A tárcsákat tehát úgy fektetjük, hogy az első tárcsa csatornái ne legyenek folytatásai a második tárcsa csatornáinak, a második tárcsa csatornái pedig ne feküdjenek a harmadik tárcsa csatornáinak folytatásában és így tovább. Több egymás fölé fektetett parafatárcsának alkalmazása palackkupakok betétje gyanánt önmagában véve már ismeretes. Ezek a kupakok azonban, amelyeknél a tömítőközeg csupán laposan fekszik föl a palack szájára, nem azonosak a találmány tárgyát tevő dugasszal, mert azoknál a dugaszsajtóban való összesajtolás elesik úgy, hogy az esetleges telítési anyagok zavarólag nem hathatnak. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát tevő dugasz két foganatosítási alakja példaképen van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra oly dugasz függélyes, illetve vízszintes metszete, amely fenekén csak egy tárcsával van ellátva, amint azt eddig készítették. A (B) tárcsa csapszerű összeköttetés révén van a sajtolt parafadarabokból álló (A) résszel egyesítve. Ha ezen tárcsában csak egy függélyes, vagy megközelítőleg függélyes (C) csatorna vaö, már akkor is meg van adva annak a lehetősége, hogy a bor a palack dugaszolása után ezen csatornán át kifolyik. A találmány tárgyát tevő dugasznál ez lehetetlen. Itt az egyetlen (B) tárcsát több, vékonyabb, egymásra fektetett tárcsa, pl. a négy (D. E, F, G) tárcsa helyettesíti (3. és 5. ábra). Látható, hogy a (C) csatornák a tárcsák gondos egymásra fektetése folytán nem egymásnak folytatásai és hogy a "tárcsák teljesen áthatatlan tömeget alkotnak. Ha a bor az első tárcsa egyik csatornáján át is hatol, a második tárcsa anyaga föltartja azt és ha itt véletlenül folytatódó csatornára találna, úgy biztos, hogy a harmadik stb. tárcsa a folyadék tovaterjedését megakadályozza. Az a körülmény, hogy a folyadék a parafarészecskékből álló dugaszrésszel nem juthat érintkezésbe, teljes biztonságot nyújt és lehetővé teszi, hogy mellőzzük paraffin vagy más szívós kötőanyag alkalmazását, amelyek hátrányait föntebb ismertettük. A tárcsákat egymással és az összes tárcsákat együtt az összesajtolt parafarészekből álló darabbal nitrocellulozából, kazeinből, kaucsukból álló, vagy valamely más ismert kötőanyag segélyével ragasztjuk össze. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a legfölső (D) tárcsacsap alakjában van kiképezve a talprésznek a dugasztesttel való jobb összeköttetése céljából. Az összekötőcsap egyszeresen, kétszeresen vagy fecskefarkalakban ie képezhető ki. Az 5. és 6. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a fölső tárcsa a parafadara-