65491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szines fényképek előállítására

fürdőbe, a képalapot pedig megszárítjuk, ha egy újabb festékhordozóval akarjuk — száraz állapotban — érintkezésbe hozni. Ez esetben a festékhordozót és képalapot kölcsönös érintkezésben hagyhatjuk, míg a száradás befejeződik, ami az átvitelt tökéletesebbé teszi és a papir zsugorodását megakadályozza. A képalap most készen áll egy másik színű kép fölvételére. 7. A 2., 4, 5. és 6. műveletet minden képnél ismételjük. A részben elkészült képalapot a legközelebbi festékhordozóval gondósan összeillesztjük, mielőtt a festékátvitelt megengednék és csak ezután eszközöljük az átvitelt. Általában előnyös először sárga, azután pávakék és végül magentavörös képet fölnyomtatni. Nem lényeges, hogy mind a három kép beiktatás útján létesüljön, amennyiben pl. az első kép közönséges kéknyomás lehet, vagy pedig az utolsó kép egy külön fölhelyezett filmből is állhat. A jelen találmány főként a középső kép előállításánál kerül alkalmazásra. 8. A természetes színekben mutatkozó végleges képet néha utólagosan rögzíthetjük, amely célból különleges lakkot vihetünk föl a képre, vagy pedig ezt különleges rögzítő fürdőben kezelhetjük, melynek alkatrészeit alább adjuk meg. Az eljárásnak ezen körvonalozása után az egyes kezelési módokat, arányokat stb. fogjuk részletesen ismertetni. A festékhordozó föladata abban áll, hogy a fürdőből festéket nyeljen el és egy színes képet hozzon létre, mely később a nyomatnak egy részét alkotja. A festékhordozót úgy állítjuk elő, hogy egy áttetsző celluloidlapot veszünk és azt zselatinbikromáttal bevonjuk, azután cellululoidoldatával a negatívhoz fektetve exponáljuk, végül pedig a változatlanul maradt zselatinrészeket meleg vízzel kimossuk. Ez a fényképészeti dombormű színtelen pozitív. A domborművet célszerű a lehető leglaposabbra és vékonyabbra készíteni, amit úgy érhetünk el, hogy a zselatinhoz némi ezüstbromidot és valamely nem - érzékeny festéket adunk, amely anyagok a fény áthaladását megnehezítik. Ezt a domborművet vagy festékhordozót most a kiválasztott színű folyékony festékfürdőbe merítjük, amikor is a dombormű a festéket a zselatinréteg vastagsága arányában veszi föl. Ily módon egyszínű kép létesül. A domborművet meghatározott színfokozatig vagy mélységig kell befestékezni s ha azt találjuk, hogy a dombormű túl van festékezve, akkor a színt vízbe való merítés által gyöngíthetjük. A leírás későbbi részében még vissza fogunk térni a festékek jellegére é3 a színmélység szabályozásának módszerére. Most következik a festékhordozónak a képalapon való beállítása, aminek azelőtt kell megtörténnie, mielőtt a festék beszívódását megengednők. A beszívódást tehát a beállítás alatt mindenképpen megakadályozzuk, amely újítás rendkívül fontossággal bír. Lényeges a pontos beállítás, hogy az első színes kép a kellő helyzetet foglalja el a képalapon. Azonban még sokkal fontosabb, hogy a következő színes képek pontosan az első kép fölé helyeztessenek, mivel az eljárás egész sikere ettől függ. Továbbá azt is tekintetbe kell venni, hogy a festéknek a beállítás alatt végbemenő időelőtti beszívódása az összetett kép eltörlök dését vonná maga után. A beállítás a festékátvitel egyidejű megakadályozása mellett különböző módokon foganatosítható. 1. A festékhordozó és képalap fölületeit száraz állapotban tényleges érintkezésbe hozzuk egymással és a nedvesség hozzájutását mindaddig megakadályozzuk, míg a beállítás meg nem történt. Az áttetsző festékhordozót a képalapon szemmérték szerint és könnyen le lehet állítni. A két lapot azután egy nedves lappal együtt gumilemezek közé helyezzük. A képalap hátsó oldalára egy száraz, átbocsátó lapot is helyezhetünk, amely célra itatós papir szolgálhat, míg a nedves lap, pl. vízzel itatott papir ez utóbbira jön. Az ily módon egymásra helyezett lapokat összefogjuk és nyomásnak vetjük alá, amelyet