65404. lajstromszámú szabadalom • Töltőberendezés önműködő lőfegyverek számára

3. ábra a töltőperemnek és a závárzattok egy részének fölülnézete. A 4. ábra a závárzatok ezen részének vízszintes metszete. 1 kiüríthető (R) tölténytár (1. ábra) [J alakú harántmetszettel bír és oldalrészei, szabad végeiken derékszög alatt, befelé vannak hajlítva, hogy a keletkezett (r) bordák között a töltényeket befogni lehessen. A tárnak hátsó fala és az (r) bordák között egy, a rajzban föl nem tüntetett és a tengelyhüvelyeknek peremeit az (r) bordákra szorító rúgó van alkalmazva. Az (R) tár alsó és fölső végén ferdén el van vágva, tehát a szaggatott vonalakkal föltüntetett (8, 4) háromszögek (2. ábra) volnának szükségesek, hogy a tár, hátulnézetben, derékszögű négyszög alakjával bírjon. A tár hátsó falának közepén, a hátrafelé irányult (v) kiemelkedés van kiképezve, mely az (M) töltőperemmel (3. ábra) együttműködve, a tárnak a (G) závárzattokba (2. ábra) való bevezetésének mélységét szabályozza. Az (M) töltőperemek csakis az egyik oldalon (3. ábra) van a tárt vezető (c) horony kiképezve. Ha az (M) töltőperembe bevezetett (R) tár kiüríttetett, a tárt akként lehet előre elforgatni, hogy a tár a töltőperembőí balfelé kifordul úgy, hogy azt a peremből fölfelé kihúzni nem kell. Ha a tár a töltőperembe behelyeztetett, a (K) záródugatty'ú (4. ábra), mely a zárórúgónak hatása alatt az (o) nyíl irányában előre mozogni törekszik, a tárra szorul, ennek baloldali bordáját a (c) vezetőhoronynak mellső falára szorítja és így a tárt, a töltőperemben, önkényes elmozdulás ellenében biztosítja. A lövész tehát ujjának veszélyeztetése nélkül vezetheti be a töltényeket a tárból a szekrénybe, mert az (E) tárt csak a lövész forgathatja el, ha a (K) záródugattyút előzetesen kissé hátrahúzta. Ha már most a lövész, hüvelykujjával a kiürített (R) tárra az (u) nyíl irányában ütést vagy nyomást gyakorol, a tár az (x) nyíl irányában elfordul, miközben a (K) záródugattyú kissé hátrafelé, azután pedig a zárórúgónak hatása alatt, előre mozog, az elforgatott (R) tárt a (G) tokból előre kilöki, a szekrényből a legfölső töltényt, a csőnek töltőürébe átvezeti és maga is a záróállásába jut. Hogy a tárnak ezen elfordulását semmi se akadályozza, annak mindkét vége ferdén el van vágva. A töltésnél az (R) tárnak alsó vége (2. ábra) a szekrénynek nyílása fölött áll. Hogy a töltényeket a tárból könnyen lehessen a szekrénybe bevezétni, a tárt lehetőleg mélyre kell a tokba bevezetni, mert ellenkező eseben, ha a tár túlságosan magas állásban van, a töltények túlságosan korán vesztik el vezetésüket és a szekrénynek nyílásához helytelen állásban jutnak el. Ha azonban a tárnak éppen ennek alsó vége gyanánt szereplő végén a szaggatott vonalakkal föltüntetett (4) rész az (R) tárról levágva nem volna, a tárt, ha ez a tokba mélyen be van tolva, akadály nélkül elforgatni nem lehetne, mert a szekrénynek nyílásánál fekvő legfölső (P) töltény ezt az elforgatást meggátolná. Miután azonban a töltényeknek a tárból a szekrénybe való átvezetését a jobb kéz hüvelykujja végzi és ennek amúgy is meg van az a törekvése, hogy a töltényeket a tárnak jobb oldala felé szorítsa, a töltény a szekrénynek nyílásához képest annak dacára sem fordulhat el, hogy a tárról a (4) rész le van vágva, mert a tár jobb oldalán elég mélyén nyúlik bele a tokba. A tár végeinek ferde elvágása még egy másik célt is szolgál. A szekrényben fekvő legfölső tölténynek (1) fölső éle magasabbra nyúlik, mint amily mélyre nyúlik a tárnak (2) alsó éle úgy, hogy a tárt, amikor ez a hüvelykujjának nyomása alatt elfordul, a fölfelé emelkedő legfölső (P) töltény a záródugattyúnak visszafelé való mozgatása közben, kissé fölemeli és az előrepattanó (K) záródugattyú még biztosabban löki ki. A legfölső tölténynek a töltőnyíláson át történő kidobatását egy ismert szerkezet gátolja meg úgy, hogy a legfölső töltény kissé lefelé kénytelen mozogni, amikor a tár elforgattatik, azután pedig azonnal ismét