65392. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kovácsolt mangánacél formadarabok előállítására

gelnie kell, oly célból, hogy a fém egyenletes, erős ausztenites strukturát kapjon, megfelelően megrövidül. Hogy az ingotnak az eljárás foganatosítására legkedvezőbb öntvényállapotát elérjük, a folyékony, öntésre kész mangánacélt akként állítjuk elő, hogy kanálban vagy tégelyben megfelelő széntartalommal bíró desoxidált acélt oly összetételű folyékony ferromangánnal vagy nagy mangántartalmú fémmel és oly arányban keverjük, hogy a kívánt mangánacélt kapjuk.. A kanálba való kiöntés előtt a kemenceadaghoz vagy a kanálban lévő keverékhez ömlesztő szereket, mint pl. kovasavat vagy szilikátokat, folypátot, nátriumkloridot, ólomoxidot vagy meszet oly módon adunk hoz?.á, hogy a fémmel esetleg keveredett vagy abban föloldott oxidok folyékonnyá váljanak és a megömlesztett acéladagot a kanálban hagyjuk annyi ideig, amennyi szükséges ahhoz, hogy a tisztátlanságok a masszából kiúszszanak. Az eljárás foganatosítására alkalmas mangánacél pl. 12—13% mangánt és l-l—1-4% szenet tartalmazhat; az acél tulajdonságait azonban más ötvözeti fémek, pl. króm vagy réz hozzáadásával is módosíthatjuk. Az ismertetett vagy más módon (pl. alkalmas dezoxidá'ó aluminiumötvözeteknek a kanálba való adagolásával) dezoxidált mangánacélt oly- hőmérsékleten öntjük az ingotformába, mely nem esik messze annak megmerevedési pontjától, mely a szokásos összetételű mangánacélnál körülbelül 1350° C.-nak felel meg. A fém öntési hőmérséklete ne haladja meg megmerevedési pontját többel, mint kb. 100° C.-szal; ha a fém 1450° C.-nál jóval nagyobb hőmérséklettel bír, akkor azt az öntés előtt akként kell lehűteni, hogy hőmérséklete 1350° C. és kb. 1450° C. között legyen. Ezen lehűtés foganatosítása céljából a kívánt összetétel létesítéséhez szükségelt ötvözeti fém fölhevített vagy hideg darabját adhatjuk az anyaghoz vagy alkalmas mennyiségű mangánacélhulladékot adagolhatunk a kanálba hideg vagy fölhevített darabokban. A mangánacélt, ha az már most a megfelelő alacsony öntési hőmérséklettel bír, az ingotformákba öntjük és az ezekben végbemenő lehűlés módját, gyorsaságát és mértékét akként szabályozzuk, illetve állapítjuk meg előre, hogy az ingót képződése alkalmával annak alsó része hamarább kezd megmerevedni, mint annak fölső része úgy, hogy az ingotfejnek azt a részét, melyet később a zsugorodási üregek miatt el kellett távolítani, pontosan előre megszabhatjuk és lehetőleg kis mértékre redukálhatjuk. Hogy az alsó ingotrésznek a fölső részét megelőző megmerevedését elérjük, a formákat fémből való fenéklappal láthatjuk el, mely a beöntött acél ütközésének erejét fölveszi; elláthatjuk továbbá azokat fémfalakkal, melyek a forma belsejében a kívánt magasságig érnek. A fémfenék célszerűen tűzálló téglákból vagy más, alacsony hővezetőképességgel bíró, tűzálló anyagból álló alátéten nyugszik; a beillesztett falaknak is célszerűon ily ellentámaszt adunk. A betétfenéknek és a betétfalaknak vastagsága akként van megszabva, hogy azok átmenetileg gyors lehűtést idéznek elő, ezen hatás kifejtése után azonban az ingót magjától kifelé terjedő hő folytán belülről magas hőmérsékletre hevülnek föl. Az ingotot ülepedése utá fölül befedhetjük száraz homokból vagy más efféléből álló réteggel. A betétfenéknek és a betétfalaknak léhűtő képességét, hasonlóképpen a tűzálló anyag hővezetőképességét és az öntési hőmérsékletet egymáshoz viszonyítva akként szabjuk meg, hogy az ingót, mialatt még a formában van, végül teljes egészében közelítőleg azonos, célszerűen 1100° C. és 1225° C. közötti hőmérsékletet vesz föl, mimellett az öntést vezető munkásnak módjában áll a megmerevedést és lehűlést előidéző .viszonyoknak oly módosítása, illetve szabályozása, hogy a hőkiegyenlítés a formában lévő ingót belsejében oly hőmérsékleten menjen végbe, mely a következő műveletekhez rendelkezésünkre álló hőkiegyenlítő verem, illetve hevítőkemence jellegének megfelel. Az ekként a formában közelítőleg egyenletes hőmérsékletre hozott ingót már most a formából