65374. lajstromszámú szabadalom • Eljárás salétromsav készítésére kénsavból és nitrátokból
megy végbe, a harmadik kazánban a salétromsav utolsó részeinek kiűzését eszközöljük. Tegyük föl pl., hogy az I kazán újra töltendő. Anélkül, hogy a kazán kihűlését be kellene várni, legcélszerűbben mechanikus adagolószerkezet révén fokozatosan a salétromadag egy részét, kb. felét s egyidejűleg az egész salétromadag bontásához szükséges összes kénsavmennyiséget bevezetjük. A salétrom betáplálását úgy szabályozzuk, hogy a kénsav a kazánban mindig fölöslegben legyen. Lehetne a kénsavat a nitrátadagnak egy megfelelő részével hidegen előzetesen keverni s a keveréket a kazánban táplálni. A désztilláció-periódus alatt a kazánban a hőfokot kb. 140°-on tartjuk. A reakció menetének megfelelően a salétrom és kénsav betáplálását lassabban vagy gyorsabban eszközölhetjük. A kazánbari a következő átalakulás megy végbe: Na NO3 + 2 E2 S04 nH2 0 = NaHSO, H2 S04 nH2 0 + HN0s . Minthogy az uralkodó, kb. 140°-nyi hőmérséknél a vizet a fölös kénsav, illetve a képződött polyszulfát teljesen visszatartja, csak igen tömény salétromsav desztillál át. A maradék nátriumpolyszulfát. Az eljárás ezen I. fázisának befejeztével a kénsavtáplálást beszüntetjük s a salétromadag maradékát, ül. második felét újból a reakció menetének megfelelően fokozatosan tápláljuk a kazánba, melyben a hőmérséket 160—170°-ra emeljük. A friss salétrom és a polyszulfát között reakció megy végbe a következő egyenlet szerint: NaN08 + NaHSO,. H2 S04 n H2 0 = = 2 NaHS04 n H2 0 + HNOs . A keletkező sav szintén tömény, de a hőfokemelkedés mérvének megfelelően kissé gyöngébb, mint az I. fázisé. Az eljárás ezen II. fázisának befejeztével a biszulfátból, vízből és kevés salétromsavból álló reakciómaradékot a harmadik kazánba vezetjük át, melyben a hőfoknak 250°-ra s azon túl való emelése révén teljesen víztelenítjük s a salétromsav utolsó nyomaitól is megfosztjuk, melyeket híg sav alakjában fogunk el. A (2) kazánban ugyanazon folyamat megy végbe, mint az (1) kazánban, de mindig egy fázissal eltolódva. Ahelyett, hogy a három kazán közül kettőt párhuzamosan kapcsolnánk, lehetne a három kazánt egymás mögé kapcsolni s az első kazánban az első, a második és a harmadik kazánban a harmadik fázist foganatosítani. Ezen esetben tehát az első kazánba kb. egy egyenérték salétromot és két egyenérték kénsavat vezetünk be s a hőfokot „140°-on tartjuk. Ha az eljárás első fázisa befejeződött, ezen fázis reakciómaradékát a második kazánba visszük át s itt hozzáadjuk fokozatosan a salétromadag második részét anélkül, hogy még kénsavat adagolnánk. Ezen kazánban 160—170°-ot tartunk fönn. A második fázis befejezte után a maradékot a harmadik kazánba visszük át, melyben a harmadik fázist foganatosítjuk. Lehetne az összes fázisokat egy és ugyanazok kazánban is foganatosítani.Ha nyersanyag gyanánt chili-salétrom helyett más nitrátokat, pl. mészsalétromot használunk, akkor az egyes fázisokban a hőmérsékek s a súlyarányok megfelelően módosítandók. Az új eljárás nemcsak hogy megszünteti a föntemlített hátrányokat, de a következő előnyöket is biztosítja: Az eljárásnak egyes fázisokra való fölosztása révén igen koncentrált salétromsavat termelhetünk s módunkban van igen egyenletesen desztillálni, minthogy a salétrom-, ill. kénsavtáplálást a reakció menetének és a hőfokoknak megfelelően gyorsabban vagy lassabban eszközölhetjük. Ezáltal igen hygienikus és veszélytelen üzemet létesítünk. Végül a termelést is fokozzuk, mert nem szükséges a kazánokat az újabb adag betöltése előtt, úgy, mint eddig lehűteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás salétromsav készítésére kénsavból és nitrátokból, jellemezve azáltal, hogy a nitrát bontásához szükséges összes kénsavmennyiséget először a nitrátadagnak csak egy részével vezetjük a retortába s ebben oly hőfokra he-
