65299. lajstromszámú szabadalom • Zár

•dóan előre csappanni igyekvő (19) retesz {20) vastagabbak, ill. (21) vékonyabbik részével helyet foglal. A nyitott állásnak megfelelő (14) kivágás azért nagyobb, mint az analóg (15) kivágás, hogy ezen a módon előálló üres járás lehetővé tegye a fordítógyűrű számára azt, hogy a nyitott helyzetben a kulccsal történő elforgatásakor a {19) retesz ugyan meg ne engedje szabadon a fordítógyűrűt, de azért ez utóbbinak ezen kis mértékű elforgatása a (4) nyúlvány útján már a (2) zárnyelvet annyira visszahúzza, hogy az ajtó kinyitható legyen, vagyis hogy a (2) zárnyelv csakis mint kilincsnyelv használható legyen. A fordítógyűrűnek az elforgatása a kulccsal azáltal történik, hogy a kulcsszakái beleütközik a fordítógyűrű peremének alsó részén alkalmazott (22) ütközőjébe s ennélfogva a fordítógyűrűt magával viszi. Ha az 1. ábrán föltüntetett helyzetben a {12) kulcsnyílást mint kulcsot képzeljük az óramutató forgásával ellenkező értelemben elforgatva, akkor a kulcsszakái lenyomja «lőször a (19) retesznek (21) hegyét úgy, hogy a retesznek (20) vastagabb része kilép a neki megfelelő (14) kivágásból s minthogy ugyanekkor a kulcsszakai a (22) ütközőjénél fogva a fordítógyűrűt is elforgatja, ennélfogva a (19) retesznek (21) vékonyabb része a fordítógyűrűnek elforgatása alatt ez utóbbinak (16) kivágásában {5. ábra) csúszik el, melybe^ a retesznek vastagabb (20) része nem fér be s így a fordítógyűrű elforgásában nem akadályozza. Mihelyt azután a fordítógyűrű ^annyira el lett forgatva, hogy a retesz vastagabb hegyével a fordítógyűrűnek (15) kivágásába csappan be, akkor a zár zárva van, (2. ábra) s a fordítógyűrű egyrészt a retesszel, másrészt a (10) tekercsrúgóval helyzetében rögzítve van. A zárat ebben a helyzetében természetesen -csakis kulccsal "kívülről lehet kinyitni. Hogy azonban megakadályozzuk azt, hogy kívülről kulccsal kinyitható legyen a zár, ha a belül lévő egyén azt nem akarja, ami sok esetben előfordul, akkor a belül lévő egyén -a zárnyelv fölött helytállóan elrendezett (23) kiliücstengelyt a rajta alkalmazott kilincsnél fogva (a rajzban nincs föltüntetve) lenyomja, amikor is a kilincstengelyre erősített (24) emeltyűkar (25) peckénél fogva lefelé tolja a (27) vezetékekben vezetett (26) tolóreteszt, mely az (5) fordítógyűrűnek zárt helyzetét biztosítandó, ennek (29) bemélyedésébe belefekszik s ezen helyzetében a kilincstengelyhez csatolt s a fordítógyűrűjéhez hasonló csappanószerkezet biztosítja. Ily módon most már a zár kulcsával sem nyitható mindaddig, míg a (26) tolóreteszt helyéből a kilincs segítségével el nem távolítottak. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alak abban különbözik az előbb leírottól, hogy a kulcslyuk helyett egy egyszerű (30) négyszögletesre kiképezett -véggel biró tengely van alkalmazva, míg a fordítógyűrűből csak a (4) nyúlvány s a (6) toldat a csappanté szerkezettel van megtartva. E mellett még ugyancsak a (30) tengelyen és ennek kerek részén szabadon elforgathatóan van alkalmazva a (31) kar, mely most, épp úgy, mint előbb maga a (4) nyúlvány, a (2) zárnyelvnek (3) rúgó ellenében való visszatartására szolgál s egy síkban fekszik a (4) nyúlvánnyal. A (26) tolóretesz itt úgy van alkalmazva, hogy egy síkban fekszik a (31) karral s a kilincs által történt lenyomáskor a (31) kart is elmozdítja úgy, hogy ezáltal a (2) zárnyelv mint kilincsnyelv szerepel. Ha azonban a zárnyelv zárt helyzetben van, akkor a (26) tolórefcesz lenyomása által most is a reteszelést érjük el. A bezárt zárnyelvnek a visszafelé mozgatására szolgál a 3. ábrához tartozó szögletes kulcs, melynek szárában a (30) szögletes tengelyvég befogadására szolgáló lyuk van alkalmazva, melynél fogva a (30) tengely s ezzel a zárnyelv is visszafordítható a nyitott helyzetbe. A 7. és 8. ábrákon föltüntetett kiviteli alak a már leírottaknak egy oly változata, mely lehetővé teszi azt, hogy a bezárt ajtót kívülről ki lehessen nyitni akkor is, ha a kulcs belülről be van téve. A zárnak ilyen kivitele különösen szállodák céljaira alkalmas. A lényege ezen változatnak az, hogy