65295. lajstromszámú szabadalom • Ívfényelektróda
Megjeleiit 1914. évi szeptember hó 21-én. MAGY. K.IR. SZABADALMI BBjj f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 65295. szám. VII/ta. OSZTÁLY. Ivf ónyelektr ó da. GEBRÜDER SIEMENS & C° CÉG LICHTENBERG-BERLINBEN. A bejelentés napja 1913 március hó 15-ike. Elsőbbsége 1912 m&rcias hó 28-ika. A jelen találmány szerint ívfényelektró- | dákhoz világító adalék gyanánt háromvagy négyvegyértékű elemek komplex fluorvegyületét használjuk. Tekintetbe jönnek itt pl. az alkáliáknak bórfluorhidrogénnel, cirkonfluorhidrogénnel, kovafluorhidrogénnel, tantálfluorhidrogénnel, titánfluorhidrogénnel stb. való vegyületei. E vegyületek mellett célszerűen még valamely világító sót, első sorban folypátot adunk a masszához, lehet azonban a három-, vagy négyvegyértékű elemeknek komplex fluorvegyületeit kálciummal, báriummal vagy más hasonló fémmel is használni, így pl. a titánfluorkalciumot. Az említett fajtájú komplex fluorvegyületek hatása abban áll, hogy igen nyugodt égést biztosít annak, aminőt ugyanezen elemek más vegyületeinek alkalmazásakor sohasem sikerül elérni. A jelen célra főleg olyan, komplex fluorvegyületek jönnek figyelembe, melyek az előállításnál fejlesztett hőfokra való fölmelegítésükkor nem bomlanak, mert a komplex vegyületeknek a kész elektródában még meg kell lenniök. Bórfluorkálium pl. magas hőfokokon megbomlik és így a jelen célra nem használható, ha az előállításnál igen magas hőfokokat alkalmazunk; alkalmas azonban akkor, ha az elektródákat az | előállításnál nem égétjük, hanem csak szárítjuk. Titánfluorkálium és kovafluorkálium ellenben igen nehezen bomlik és így az elektródák előállításával magas hőfoknak vethető alá, annélkül, hogy változást szenvedne ; a kész elektródában is igen hatásosaknak bizonyulnak ezek. Ha arról van szó, hogy zárt fényíves lámpákhoz való ívfényelektródákat állítsunk elő, igen előnyös még valamely wolframvegyületet, első sorban kálciumwolframátot adni a masszához. A kálciumwolframot a fényívben a szén behatása alatt és a levegő elzárása mellett fémes wolframmá redukálódik, mely az elektróda újbóli meggyújtását eloltás után lényegesen megkönnyíti. Különösen előnyösnek mutatkozik továbbá még az elektródákhoz szénsavas alkáli hozzáadása. Ez egyrészt olyan hatással van, hogy a lámpaharangokat fluortartalmú gázok lerakódása ellenében megvédi, másrészt pedig az elektródák fénykisugárzó képességét lényegesen fokozza. Hogy ezen utóbb említett hatás min alapszik, azt ezidőszerint még nem sikerült biztosan megállapítani. Különösen használható elektródát kapupk, ha a szénhez vagy titánfluorkáliumot, vagy kovafluorkáliumot adunk egyedül, vagy
