65279. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a petroleum-, kátrány- és rokoniparok olajdesztillációjához
a kondenzátum biztosan lefolyhat a hűtőkígyóból. Ha a (15) edényben lévő zárófolyadék fajsúlyát (g)-vel jelöljük, akkor a leírt elrendezés mellett a kazánban (h, x, g) értékkel kisebb a vákuum, mint a barometrikus kondenzátorban, mert a kondenzátorba áramló nem kondenzált gázoknak (h, x, g) ellentállást kell legyőzniük. Már most ha a (h) merülési mélységet nagyobbítjuk vagy csökkentjük, akár úgy, hogy a zárófolyadékhoz hozzátöltünk, vagy lecsapolunk belőle, akár pedig oly módon, hogy valami ismeretes szerkezettel a (14) merülőcsövet, vagy pedig magát a (15) tartányt emeljük, vagy sűlyesztjük, ^amely két utóbbi esetben a zárófolyadék mennyisége állandó marad, akkor megfelelőleg emelkedik vagy csökken a vákuum, illetőleg a nyomás a desztillálókazánban. A (15) zárófolyadéktartány emelését és sűlyesztését pl. a 3. ábra szerint oly módon eszközölhetjük, hogy azt egy mindenfelől zárt (23) edényben rendezzük el, és ezen utóbbinak (24) födelét áttörő (25) orsókat alkalmazunk rajta, amelyeket kívülről pl. -csavaranyákkal magasságirányban beállíthatunk. Magától értetődőleg a zárófolyadéktartányt megfelelő módon esetleg a (20) vezetékbe is iktathatjuk. Ily módon lehetséges folytonos működésű •desztilláló telepnél az olaj továbbömlését szabályoznk Ilyen desztilláló telepeknél a desztillálandó folyadék folytatólag egy sorodat és pedig leginkább lépcsőzetesen elrendezett desztilláló kazánon ömlik keresztül, és ha pl. a desztillálótelep második kazánjában kevés a hozzáömlés, akkor csak az •első desztilláló kazánhoz tartozó (14) csőnek (h) merülési mélységét kell megnövelnünk, mikor is az első kazánban növekszik a nyomás és az első kazán tartalma átszívódik a másodikba. Nyilvánvaló, hogy ily módon lehetséges olyan egy csoportba kapcsolt desztilláló kazánokat is folytonosan működtetni, amelyek nem lépcsőzetesen, hanem egy szintben vannak elrendezve és ilyenkor csak arra van szükség, hogy ha példának okáért négy desztilláló kazán van egy csoportban, akkor a (h) merülési mélységek az első kazántól a negyedikig egyre csökkenjenek. Ilyenkor pl. következőképen oszthatjuk be a merülési mélységeket: Az első kazánnál — 3 X (h) X (g) A második kazánnál = 2 X (h) X (g) A harmadik kazánnál = 1 X (h) X (g) A negyedik kazánnál = 0. Az ily módon a negyedik kazán felé növekvő vákuum következtében a desztillálandó folyadéknak átömlése az egyes kazánokon keresztül biztosítva van. Ezen elrendezésnél mindegyik desztilláló kazán el van látva valamennyi eddig leírt berendezéssel, a (17) barometrikus kondenzátor azonban, valamint a (21) légszivattyú a megrajzolt elrendezésnél közös lehet valamennyi kazán számára. Ha üzem közben fölmerül annak a szüksége, hogy egy desztilláló kazán, amely az eddig leírt vákuum berendezéssel el van látva, vákuum nélkül működjék, akkor kiiktatott (21) légszivattyú és (7) desztillátumszivattyú mellett elzárjuk a (6) csővezetékben az (5) csapot, ellenben a (12) csapot kinyitjuk. A lecsapódott folyadék ekkor nem jut a (7) szivattyúhoz, hanem egyenesen a (9) váltóedénybe (2. ábra) és innen a (10) lefolyóhoz. A (9) váltóedény tetszés szerinti alakú edényből áll, amelyet fölül célszerű ellátni födővel. Ebbe az edénybe (a) túlfolyócső torkollik, amely a (7) szivattyú (8) nyomócsövéhez csatlakozik. A lehető mélyen elrendezett (b) csonkához kapcsolódik a (12) csappal ellátott (11) kerülő cső és az ezen csövön keresztül érkező folyadék az ugyancsak lehető mélyen elrendezett (e) csonkán keresztül a (10) lefolyóhoz jut anélkül, hogy érintené a (7) szivattyút, mert a magasra nyúló (a) túlfolyócső által ebben akadályozva van. Ezen elrendezés mellett a (7) szivattyú (8) nyomóvezetékében fölöslegessé válik egy elzárókészülék, miáltal el van hárítva annak a veszélye, hogy a (7) szivattyú működése közben esetleg zárva
